Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Feld István – Szekér György: A sárospataki Vörös-torony építéstörténetének vázlata

Korhatározó részletek hiányában igen nehéz ezen átépítés időpontjának meghatározása, írott forrással pedig nem rendelkezünk róla. Az kétségtelen, hogy célja kifejezetten a torony védelmi erejének a növelése, bár az ablakkeretek másodlagos felhasználása mögött nem csupán ez a szempont rejtőzhetett. Mivel a véleményünk szerint kizárt, hogy maga Perényi Péter még az 1542-ben bekö>vetkezett bebörtönzése előtt már módosította volna az alig néhány éve elkészült tornyot, így arra legkorábban fia, Gábor idejében kerülhetett sor. A katonai helyzet ezt talán 1556 után tehette szükségessé, amikor az Izabella királynéhez pártolt főúr várát Ferdinánd csapatai fenyegették.

40 Valószínűbbnek tartjuk azonban, hogy az építkezések csak később, az 1567-től 1573-ig tartó kamarai birtoklás után, Dobó Ferenc idejében folytak. 1589-1590-ben kassai mesterek dolgoztak Patakon, maga Dobó 1592-ben írja, hogy „...itt is építünk mostan...", s talán nem volt véletlen Crtistoforo della Stella, Eger építészének átutazása sem ugyanabban az évben.

41 Ugyanakkor kifejezett katonai veszélyről csak 1599-ben értesülünk, amikor török és tatár hadak ellen erődítették a várost.

42 A várról fennmaradt első, 1612-13-ban felvett leltárak mindenesetre számos olyan helyiségről is említést tesznek a „nagy palota", azaz a II. emeleti nagyterem környékén, amelyek nem azonosíthatók a keleti terekkel, viszont könnyen elképzelhetők a II. építési periódusban elkészült épületrészekben.

43 A Rákócziak 1616-tctl számítható birtoklásának idejéből már sokkal több írott forrás áll rendelkezésünkre, s ez a tény jelentőseb megkönnyíti a régészeti megFigyelések értelmezését. így azt, hogy a II. emelet külső, keleti, északkeleti fala övpárkány feletti részén a legkorábbitól eltérő falazat található. Bár a habarcs egyezik, másodlagosan felhasznált reneszánsz kőfaragványokat találunk benne, s ami legfeltűnőbb, teljesen más az itteni két, Perényi-kori ablak elhelyezése is. Míg az 1534-37 közötti épületrészeknél a nyíláskereteket a fal felhúzásával egyidőben építették be, itt már egy „modernebb" megoldással találkozunk: a téglából rakott teherhárítóív alá utólag helyezték bele - az északi ablak esetében durván megcsonkított-keretelemeket. (5., 12., 17. kép) E jelenségek értelmezését a vár udvarbírójának 1639. évi jelentése teszi lehetővé, aki arról számol be, hogy egy lőporrobbantás következtében kidőlt „az felső rend házak" teljes keleti fala, a boltozassál együtt, egészen a padlóig.

44 Ezután lényegében a 16. századi állapotot állíthatták helyre, de az is lehetséges, hogy ekkor alakították ki az északi kis tér nyugati falában - egy Perényi-kori ajtókeret felhasználásával - a ma ott látható kandallót. (5., 8. kép) A helyreállítás követően hamarosan ismét jelentős építési munkák indultak meg a várban, s ezek érintették a Vörös-tornyot is. Előszé>r a helyreállított II. emeleti, délkeleti szoba kapott török falicsempe-burkolatot - lenyomatait, Molnár Verához hasonlóan, mi is dokumentálhattuk (8., 10. kép) - majd felépült a torony felső emeleteit a keleti palotaszárnnyal illetve közvetlenül a várudvarral összekötő, reprezentatív Lorántffy-loggia is. Az utóbbi nem épp a legszerencsésebb módon kapcsolé)dott az I. illetve I/a. emelethez, s így egy új feljárót is kellett építeni a belsőben a II. emeleti nagyteremhez. (3-5. kép) A loggia végszakaszáról még a déli palotaszárnyhoz is szükség volt egy átvezetésre, ezt támaszthatta alá az a hatalmas pillér, amelynek csonkja az északi toronyhomlokzat előtt került feltárásra építési idejét mi tehát nem a Perényiek, hanem csak a Rákócziak korára helyezzük (1., 4., 15. kép), mivel egyszerű lábazati párkányát nem érezzük korhatározó értékűnek.

45 I. Rákóczi György és felesége, Lorántffy Zsuzsanna fejedelmi igényeit érthetően nem elégítette ki a II. emeleti nagyterem egyszerű, túlzottan hadi jellegű kiképzése. Az 1642-1647 közötti építkezéseknél következetesen használt, jellegzetes