Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Pereházy Károly: A debreceni kovácsoltvas-művesség félévszázadának (1890-1940) jelesebb mesterei

növekedett, ezek képzéséhez szükséges rajziskola megszervezésével már a múlt század 90-es éveinek elején foglalkoztak, helyiség és tanerő hiányában azonban ,A debreceni iparos-segédek továbbképző szakrajztanfolyam" csak 1894-ben nyílt meg. Míg a fővárosban tanoncok és segédek látogatták az iparrajziskolát - és csak elvétve találunk mestert - a debreceni rajztanfolyamon az I. évfolyamban két lakatosmester neve is szerepel, az 1850-ben Debrecenben született Barta Mihályé és az 1859-es losonci születésű Háger Jánosé. A különféle stílusokban kovácsolt rácsok készítése a stílusok ismeretét, a műhelyrajzok szerkesztését, szak- és szabadkézi rajztudást követelt. Műlakatosaink ezeknek az ismereteknek elsajátítását várták és kapták a tanfolyamtól. A kézműves iparosok azonban nemcsak a szakmájukhoz nélkülözhetetlen szakrajzot tanulták a továbbképző tanfolyamon, hanem magyar nyelvtant, számtanmértant és könyvelést is, felkészítve őket az ipar önálló viteléhez szükséges ismeretekre. A szakrajzot szabadkézi rajz egészítette ki, ennek keretében különféle rácsokat rajzoltak, leginkább mintalapok után. Itt sajátították el a különböző stílusok díszítményeit, amelyek a történelmi stílusok formálásában korábban előfordultak.

2 E korszak mesterei közül elsősorban id. Piros Bélával foglalkozunk (1. kép), ő az aki ismert hazai, valamint külföldi mestereknél szerzett nagy gyakorlatot, a művészi kovácsolás jeles művelőjévé lett. Az Ezredéves Kiállításon bemutatott munkái igazi értékelésre találtak a zsűriben és éremmel jutalmazták.

3 Az életmű szakaszai és rétegei a legszorosabban összefüggenek, azok ismerete nagyban segíti mesterré-művésszé válásának megértését. Id. Piros Béla 1862-ben született Debrecenben.

4 A lakatosmesterség elsajátítására Klemm Lajos helybeli lakatosmesterhez szegődött 1878. febr. 2-án.^ A tanoncfelvételi szerződésben a tanoncidőt két és fél évben határozták meg, az 1880. aug. 4-én kelt felszabadító bizonyítványban

6 azonban négy éves tanoncidő letöltését rögzíti mestere. Ennek az ellentmondásnak oka az lehet, hog)' Piros Béla már korábban is ott dolgozott és a tanoncszerződés mintegy másfél évvel később készült. Ezt támasztja alá életkora is. Aligha hihető, hogy 16 éves korában adta volna fejét a lakatosmesterség kitanulására, hiszen az eddigi tapasztalatok szerint a lakatosok 12-14 éves korukban választották pályájukat. Az 1872-i Ipartörvény 40.§-a szerint a 12. életévét betöltött személy volt felvehető tanoncnak, így feltehetően 14 éves korában került mesteréhez, vagyis 1876-ban. Felszabadulása után még rövid ideig mesterénél dolgozott, később 1880. nov. 21-től Fazekas József helybeli lakatosmester segédjeként működött

7 mintegy fél éven át 1881. ápr. 24-ig, majd alig másfél hónapon át Biter Antal keze alatt volt segéd Budapesten. A múlt század 80-as éveiben már a művészi kovácsolással készült szerekezeteket alkalmazták az épületeken, és csaknem bizonyosan ennek alapos elsajátítására helyezkedett el a fővárosban. Feltehetően itt már tájékozódott, kinél szerezheti meg a műlakatos gyakorlatot, és ezért 1881. szept. 22-én Vágó Ignác műlakatoshoz szegődött segédnek.

8 Bár Vágó ekkor még kevéssé volt ismert, - csak az 1885. évi Országos Kiállításon bemutatott magyaros stílusú bútorvasalásaival keltett feltűnést aminek következtében egyszeriben a szakma legjobbjai között tartották számon, mégis a szűkebb körben már előbb ismerhették és Piros Béla is feltehetően ezért vállalt nála munkát. Vágé) Ignácnál beleláthatott a művészi kovácsolás rejtelmeibe, annak szépségébe, de tapasztalhatta azt a nagy fizikai erőfeszítést is amit e munka kivánt. Távozását nem kedvszegettsége okozta, - katonai szolgálatra vonult be a cs. és kir. 2. sz. szekerész ezredhez, ezért Vágó Ignáctól 1882. jan. 8-án kilépett.

9 A hosszúra nyúlt katonai szolgálatból 1885 őszén szerelt le, és az 1884. évi Ipartörvény alapján