Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)
Pámer Nóra - Kovács Éva: Csabdi középkori templomának feltárt romjai és egy korpusz-lelet
A Csabaiban talált Krisztus-test tehát valószínűleg keskeny, kisméretű körmeneti kereszt tartozéka volt; a szárvégződések formájára nem lehet biztonsággal következtetni. Datálni voltaképpen nem lehet, legfeljebb viszonyítani, mégpedig a szegedi Móra Ferenc Múzeum és az egykori Andrássy-gyűjtemény példányaihoz, valamint a terminus ante quem alapon keltezhető, III. Béla király sírjában lelt, javított körmeneti keresztek segítségével. Ezekhez viszonyítva feltétlenül jóval későbbi; véleményem szerint már 13. századi, de pontosabb időbeli elhelyezésére nem rendelkezünk semmiféle, a tárgyból adódó támponttal. A kései keltezést az igényes előképektől nagyon eltávolodott, a végtelenségig leegyszerűsített típus és az ügyetlen technikai megoldások indokolják. Minden jel szerint magyar munka. Használat közben megrongálódott, a szegezésnél lent eltörött, ezért a lábait átütő szeghely. Ha valóban sírmelléklet volt, jóval készülte után kerülhetett oda; nincs kizárva, hogy már csak a töredékes korpusz, esetleg mellkeresztet helyettesítendő. 5 JEGYZETEK 1. A fenti leírás az ásatást végző Pamer Nt>ra felkérésére készült, ha jól emlékszem a 70-es évek elején, amit némi stilizálás után érintetlenül meghagytam. A bronzoktól ezután egyéb témák eltávolítottak. A téma legjobb hazai szakértője Ixrvag Zsuzsa, aki számos dolgozatot és összefoglaló kis könyvet is írt róluk. Cf. infra a tételekkel. 2. Czobor Béla - Szálai Imre: Magyarország történeti emlékei. 1. rész. Budapest-Bécs 1897. 66; 87. kép Lovag Zs.: A középkori bronzművesség emlékei Magyarországon. Bp. 1979. 12; 7. kép (korábbi irodalommal) 3. Henszlmann Imre: A székes-fehérvári ásatások eredménye. Pesten 1864. 207, 208-209, 215; képe 207. Lovag Zs.: i.m. 12; 4. kép (korábbi irodalommal). 4. Jászberény környékén találták. Új leltári sz. 55.89.B. Lovag Zs. i.m. 12; 5. kép. 5. A napokban jutottam hozzá az Otto von Falke, és E. Meyer, kezdeményezte Bronzgeräte des Mittelalters sorozat 5. kötetéhez, amelyet a kezdeményezők gyűjtésének folytatásával fejezett be Bloch, Peter: Romanische Bronzenkruzifixe. Berlin f992. (Recenzió sajtó alatt Lovag Zsuzsától in: Acta Históriáé Artium). A jé) félezer példányt felölelő gyűjtés még ebben az áttekintésben is bizonyos értelemben kikezdhetetlen masszának tűnik. Az egyetlen lehetőség, amit a szerző rendszerezésre megfelelőnek talált a perizonium és cingulus változatai alapján kialakított tipológiai sorok felállítása, ami önmagában nemigen könnyíti meg a keltezést, sőt lokalizálást sem. Márcsak azért sem, mert egyetlen keltezett bronzkereszt ismeretes (Siena, Museo Civico) 1129-ből (ibid. 42; II D 8). A magyarországi példányok közül mindössze kettőt von be tárgykörébe (ibid. ÍV B 10 és VI G 9), s mindkettőt kérdésesen a 12. század közepi svábföldi munkának véli. Budapest, M.N.M. Ltsz. 1921.10 és 57.26 B Cf. Lovag Zs. i.m. 14; 10. és 9. kép. A többiről ennyi: „Die rustikalen ungarischen Bronzekruzifixe und ihre partielle Abhängigkeit von Limousiner Arbeiten bleiben in unserem Zusammenhang unberücksichtigt." Bloch, i.m. 25. Ami az utóbbi megfontolást illeti számos magyar példánynál „rusztikusabb" darabok is akadnak a Herimannus-keresztből (Köln, Diözesanmuseum) eredeztetett típus „rusztikus" változatai (I E) között, valamint a „Hermannsburgi sorozatban" (III E). Utóbbiak megjelenése, ha a „rusztikus" primitívet jelent, nem elegánsabb a szerény, de igen egységes hatású csabdi Krisztus testnél, és gépies 12. század közepi keltezésük is igencsak megkérdőjelezhető.
