Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Leonardo Villena: A várak születése, fénykoruk és hanyatlásuk Spanyolországban

12. kép Montjuich vára, amely Barcelona kikötőjének védelmére épüli olvasztotta. Ez a „mudéjar" város. Kompromisszum, amely egyrészt a római város reminiszcenciája, a férfiak életének és eszmecseréinek keretet adó „dialektikus" utca és másrészt a zárt otthon között jött létre. Ez utóbbi a háziasszony birodalma, a családi élet az éghajlatról függően a belső udvarban vagy konyhában zajlik. Az erődítmények elhagyása Miután az úgynevezett katolikus királyok, Aragóniái Ferdinánd és Kasztíliai Izabella egyesítette a két legfontosabb királyságot és bekebelezte Navarrát és Granadát, létrejött Spanyolország egysége. A háboréis veszély elmúltával - kivéve a portugál és a francia határvidéket — az. ország belsejében hiizéidé) várláncolatok elveszítik gyakorlati jelentőségüket. Az új királyok - elődeikkel ellentétben - a koronabirtokokkal és koronavárosokkal a központi hatalmat erősítik, megtiltják várak építését, vagy befejezését, sőt néhányat lebontatnak, vagy azért, mert lázongó nemesek birtokában vannak, vagy azért, mert elhagyottak lévén útonállók kezére kerültek. A várak hanyatlásához hozzájárult a Királyi Gárda létrehozása és szembeállítása az igazán feudálissá sohasem vált nemesi házak erejével. A későbbi V. Károly kiskorúsága idején régensként uralkodó Cisneros bíboros volt e politikának következetes végrehajtója. A 15. század közepén II. Fülöp elrendelte, hogy minden spanyol városhoz összeíróívet juttassanak el, amelyen a sok kérdés között az is szerepel, hogy milyen állapotban van a védelmi rendszerük. A fennmaradt válaszokból kitűnik, hogy azok nagyobb része akkor már elhagyatott, sok esetben romos. Csupán né-