Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)
Juan Cabello – Simon Zoltán: A Kékediek és kastélyuk
Kékedi Györggyel 1613 áprilisában találkozunk utoljára, amikor féltestvérével Fuló Mihállyal osztoztak meg egy emeletes kassai házon. 50 1614-től már özvegye folytatja a kisebb-nagyobb ingatlanvásárlásokat, nem is csak Kékeden. 51 Utoljára 1629-ben találkozunk nevével. Kékedi György és Andrássy Anna gyermekei közül öten érték meg a felnőttkort, de közülük Pétert 1625-ben említik utoljára, amikor Balázzsal és Jánossal egy felsőkékedi udvarházat vesznek zálogba. 52 Az életben maradt Balázs, János, Zsigmond és Zsuzsanna közül Balázs és Zsigmond játszott komoly szerepet. Zsigmond Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelmek udvarában futott be jelentős karriert. 53 Kékedi Balázs első önálló birtokát ugyancsak Bethlen Gábortól kapta 54 , s szintén az erdélyi fejedelmek híve volt, azonban inkább abaúji és nógrádi birtokain gazdálkodott, és apjához hasonlóan megyei tisztségeket viselt, fontos követségeket vállalt. a0 Valójában nem futott be igazán komoly pályát. Az ő felesége Szegedi Anna volt, aki ismét csak regionális jelentőségű családból eredt. 1627-ben a három Kékedi fiú megosztozott az. addig közösen bírt javak felett. Az osztálylevél, amely először említi meg az apjuk által építettnek nevezett kastélyt is, inkább az épület ezután kezdődő kiépítésének okaira és tervezett mértékére világít rá 56 . Az ekkor megtervezett és hamarosan megvalósult építkezések eredménye lett a ma is látható zárt udvaros, olaszbástyákkal erődített épülettömb. Ez az 1627-ben említett, még a nagyarányú kiépítés előtt álló kastélyépület képezi dolgozatunk tárgyát. A kastély építéstörténete a. A kastélyt megelőző épület- és településmaradványok Az épület keleti harmadában (ÉP 3-4. sz. helyiségek) a döngölt agyagos padló, valamint a törmelékes föld eltávolítása után egy - a kastélynál feltétlenül korábbi - 7x5,5 m alapterületű egyosztatú., talán gazdasági jellegű építmény csekély maradványait tártuk fel. Az 50 cm széles, habarcsba rakott törtköves falazatot az agyagos altalajba mélyítették be. Az észak-déli hossztengelyű épület felmenő falainak csupán 20-30 cm magas csonkja maradt ránk, belsejét pedig az alapozási padkákra is ráfutó - közvetlenül az altalajon hiizódó - hamus, faszenes, helyenként murvás rétegek töltik ki. Az ezeket lezáró, a visszabontott falak felett is átmenő, habarccsal, agyaggal kevert faszenes és törmelékes réteg az épület pusztulásáról tarmskodik. 57 Azonban nyugati falának rövid szakaszát felhasználták a kastély építésekor. A pusztulási rétegből előkerült kerámia, amely semmiképpen nem helyezhető a 16. századnál korábbra, tulajdonképpen az egyosztatú épület megszűnésének időpontjára vonatkozóan ad, ha nem is igazán pontos meghatározást. Építési idejével kapcsolatban - a rendelkezésünkre álló csekély régészeti bizonyíték birtokában - felelőtlenség lenne bizonyíthatatlan feltételezésekbe bocsátkoznunk. A nagyjából négyzet alaprajzú, udvar területén 08 feltárt településmaradványok (kemencék, törtköves alapozások) az altalaj felett elhelyezkedő agyaggal kevert, különböző színű és összetételű földes rétegek felszínén húzódtak. Az objektumokat agyaggal és földdel kevert faszenes, hamus és paticsos pusztulási réteg fedte, amely felett már csak a déli szárnyak felépítése nyomán kialakult zárt udvar egyenetlenségeit megszüntető planírozásokat figyeltünk meg. A rétegviszonyok gondos elemzése után sem dönthető el egyértelműen a valamivel mélyebben fekvő egyosztatú épület és e településmaradványok viszonya, mint ahogy nem zárhatjuk ki azon feltételezésünket, miszerint elképzelhető, hogy a kemencéket még a kastély felépítését követően is használták. (3. kép)
