Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Feld István – Szekér György: A sárospataki Vörös-torony építéstörténetének vázlata

Munkájuk utolsó kiadásában azonban elismerték - mint ahogy erre már Divald Kornél is utalt -, hogy a vitatott kérdésekben a végső szót csak egy ásatás mondhatja ki - bár 1950-ben Dercsényi Dezső már ásatott a torony homlokzata előtt, de a megfigyelt rétegek és a túlnyomórészt 17. századi leletanyag behaté>bb elemzésére bizonyára nem volt mé>dja. Ezzel a Vörös-torony kutatástörténetének nyomonkövetése során elérkeztünk ahhoz a határponthoz, ahol a „szemlélő", „fizikai beavatkozás nélküli" vizsgálatokat felváltotta a megismerés sokkal nagyobb mélységét biztosító régészeti kutatás, elősz.<">r is annak egyik méxlszere, az ásatás. A torony környezetének feltárását 1958-ban Kovalovszky Júlia kezdte meg, majd 19631965 között Molnár Vera, 1968-1969 között Gömöri János folytatta, s végül 1970től Danké) Katalin fejezte be, utoljára 1986-ban dolgozva a belső várudvaron. E munka eredményeiről először 1965-ben Molnár Vera számolt be, majd fontos adatokat tett közzé 1971-ben kiadott újabb tanulmányában.

9 Ugyanakkor Gömöri János is röviden összefoglalta megfigyeléseit,

10 míg a további ásatásokról a kutatási dokumentációk és a Magyar Nemzeti Múzeum által kiadott Régészeti Füzetek I. sorozata adnak tájékozódást. Kovalovszky Júlia egy igen jelentős, még 1963-ban