Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Feld István – Szekér György: A sárospataki Vörös-torony építéstörténetének vázlata

tett megfigyelése, miszerint a falbekötések és a lőrések elhelyezkedése (1-5. kép) a torony és a városfalak egykoriiságát bizonyítják, csupán 1989-ben került közzétételre.

1 1 Az ásatások végül is egyértelműen bizonyították, hogy a Vé)ré)s-tornyot egy előre kialakított, a sziklás altalajba mélyített „teknő" közepén építették fel, ahol a teknő széleinek legmagasabb pontja megegyezett a bejárati szint - vagyis az alsó, rézsűs falszakaszt lezáró osztópárkány - magasságával. Azaz a vitatott többágú lőrésekből lényegében csak a teknő belső oldalát lehetett lőni! Ennek okát nem sikerült kideríteni, az azonban világossá vált, hogy az altalaj felett húzé>dé> legkorábbi réteg nem idősebb a 15-16. századnál - ennél pontosabb korhatározás az egyébként alaposabban még fel nem dolgozott leletek alapján nem volt lehetséges -, továbbá, hogy a torony környékének teljes feltédtése csak a 18. század elején kezdődött meg. Ezek az újkori rétegek azonban igen jelentős leleteket - falburkoló- és kályhacsempeanyagot, ablakkeret-elemeket a torony leomlott délkeleti részéből - tartalmaztak. 12 Az első ásatási eredmények ismertté válása után a torony keletkezésével kapcso-