Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - A korai templom körüli temető

mond király idejéből származó mázas csempét tartalmazott; ez az anyag egyben utalt a kápolna pusztulására is. Jellemző anyagként fehérre égő agyagból készült gyertyatartó (26. tábla, 2), csöcsös kályhaszem (32. tábla, 7), fazék pereme (33. tábla, 11), tetőgerincet díszítő mázas hagymafiáié (34. tábla, 5) említhető, ebből a rétegből. Az alsóbb rétegekből Anjou-címeres mázatlan kályhacsempe (37. tábla, 1), XIV. századi fazék (31. tábla, 1) származik. A XII-XV. század elejéig a templom keleti oldalánál a járószint a román padlószinthez viszonyítva (+ 15 cm) csak 30-40 cm-t emelkedett. A XV. század végi építkezések, és az épületek lassú pusztulása növelte meg a terepfelhalmozódást. A feltárás során véglegesen a XII. századi járófelületet alakítottuk ki. A téglakápolnák építésekor jelentős terepszintváltozás nem történt. A kápolnák, - bár az egész egyházi épület együttesnek csak kis részei -, de figyelemreméltók. A falazástechnika és a patkóíves zárású szentélykiképzés arra utal, hogy még a XII. századba helyezzük építését. Kiképzésük téglaépítésben jártas mester kezemunkájára vall. Tisztázatlan, hogy e kőben gazdag vidéken, miért alkalmaztak téglát? Az egyszerű templom e bővített formájában már rangosabb külsőt kapott. A középen egyenes, kétoldalt félköríves patkóformájú kápolnák, a pásztói XII. század elejére datált bencés apátság szentélymegoldására emlékeztetnek.

54 Az épület analógiáit a német XII. századi román templomok körében találhatjuk meg. Vérteszentkereszten a pásztói templom redukált formája alakulhatott ki. Méretei kisebbek, tere egyhajós a két szentély indítása így az egyenes szentélyzáródású templom szentélyének észak-, illetve délkeleti sarkára került. A kápolnák szentélye túlnyúlik a főszentély záródásán. Ebben a formájában ez egyedi megoldás az eddig feltárt magyar középkori templomok között. (31. kép) A korai templom körüli temető A kutatás során előkerült temető sírjai mutatják, hogy az egyenes szentélyzáródású templom körüli területen évtizedeken át temetkeztek A feltárás idején 36 sírt tártunk itt fel (4. rajz)

55 Ez a temetőnek csak egy töredéke. A templomban, az északnyugati oldalon nem folyt sírfeltárás. Itt, a keleti és a déli oldalon előkerült sírok alapján tudunk csak képet adni az itteni temetési szokásokról, - de úgy érezzük ezek is tanulságosak. Az északi oldalon nem számolhatunk jelentős számú temetkezéssel. Itt, a templom északi falától 5,5 m távolságra húzódik az apátsági épületegyüttest körülvevő árok vonala. A nyugati oldalon a faltól 10 m-re helyezkedik el egy természetes meredély. Itt a terepet mesterségesen növelték feltöltéssel. Tág tere nyílt ellenben a temetkezéseknek a keleti és déli oldalon, ahol a XIII-XV. század végi építkezéseket megelőzően, szabad, beépítetlen terület húzódott. A temetkezések a déli oldalon, közvetlen a templom közelében sűrűek innen távolodva fokozatosan gyérül a sírok száma. A keleti oldalon, az északi kolostor traktus utolsó helyiségében feltárt temetkezések már csak egyrétegúek. A déli oldalon a sírok határát jelzi a kerengő folyosó északi udvari fala. A korai kolostor belsejében sírokat nem találunk Nincsenek sírok a déli téglakápolna belsejében sem; csak közvetlen mellette tárhatók fel temetkezési helyek (97 sír) Jól megfigyelhető a temetótérképen, hogy a sírok többsége Ny-K-i tájolású. Akadnak azonban ettől eltérő elrendezésűek is; A 90. sír ENy-DK-i, a 91. sír DNy-DK-i, 94. sír ÉNy-DK-i, 95. sír DNy-ÉK-i, 114. sír ÉNy-DK-i, 117. sír DNy-ÉK-i fekvésű. A sírok vizsgálata alapján, a keleti és délkeleti oldalon egy egyszerűbb koporsós,