Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet - műemlékvédelem 5. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Az apátság régészeti feltárásának ismertetése - Román kori XII. századi téglakápolnák

8. rajz A XII. századi templom keleti oldalán lévő 23. árok keleti metszetrajza. bejárat. (27. kép) A délkeleti falszakasznál látható a téglafalban azon kőív indítása, amely a refektóriumot a kápolnából kialakított helyiségtől elválasztotta. (28. kép) A délkeleti falon a későgótikus vakolat átfedte a téglafalat és a kolostor kőfalát. A kápolna nyugati falán, - amint ezt a homlokzati rajzon is láthatjuk -, több építési periódus mutatkozik. A kápolna nyugati fala hozzáépült a kőtemplom hajójának délkeleti sarkához. A hajófalon törtek át a kápolnába nyüó bejáratot. A kápolna járószintjét megmaradt téglaburkolat jelzi (+ 30 cm). A kápolna bejáratát a XV. század végén befalazták, és ekkor bontották le a keleti oldalon emelkedő patkóíves szentélyt is, amelynek északi része közvetlenül a kőtemplom szentélyének délkeleti szögletéhez épült hozzá. A XV. században a téglakápolnából átalakított helyiség keleti kőfalát úgy építették be, hogy a kápolna téglaoltára is bennemaradt a falazatban. A téglaoltár hossza 115 cm, a szélessége 75 cm; ez utóbbit az új falhoz alakítva, szélességéből kétoldalt lefaragtak. (29. kép) Az északi téglakápolnát a délihez hasonlóan építették a templomhoz, és azonos módon képezték ki, viszont sokkal rosszabb állapotban maradt meg. Néhány kisebb elté-rést találunk. (30. kép) Az északi kápolna fala 80 cm széles és itt a lábazat erőteljesebben kiugrik. A 23. számú árok nyugati metszetfalán látható, hogy a szentélyt erősen megbolygatták; csak északi indítása maradt meg. Az északi falon is nagyméretű beásás nyoma figyelhető meg. A kápolna belsejét kitöltő törmelékben alul feltűnően sok összegyűjtött csontmaradványt találtunk. Ez arra utal, hogy miután a templom körüli temető megtelt, e kápolnát használták osszáriumként. A 23. árok keleti metszetfala, az épületek külső feltöltődéséről ad képet. (8. rajz) Felső részén található sárga kavicsos talaj újkori bolygatás során került ide. Alatta a XVI. századtól kezdődő folyamatos pusztulás során idekerült épülettörmelék található; kolostorból idezuhanó puhamészkő gótikus ablakkeretkövek, téglatörmelék, stb. Az épülettörmelék alja jelezte a XV. századvégi, XVI. század eleji járószintet (+ 92 cm). A betöltésben virágmintás mázatlan kályhacsempe (42. tábla, 3), fehérre égő anyagból készült pohár töredéke (29. tábla, 6), agyagtál (30. tábla, 6), anyagpohár (32. tábla, 9), bepecsételt mintával díszített fazék vallanak töredékei kerültek elő (33. tábla, 7). Ezenkívül tálalakú kályhaszemek, kívül-belül mázas fazék alja, korsó... találhatók itt. A szürke laza habarcsos belöltésben értékes kályhacsempe-anyag került elő (37. tábla, 2-4), (38. tábla, 2), (39. tábla, 1), stb. Az ebben a kutatóárokban előkerült déli téglakápolna szentélye több Zsig-