Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Kubinyi András: A Gergelylaki Buzlaiak a középkor végén

András horvát-szlavón bánok, nagyságos urak, valamint a vitézlő Csulai Móré György nándorfehérvári és Bélai Barnabás szörényi bánok.

108 1506 elején Buzlai Telegdi István kincstartóval együtt kibékíti Akosházi Sárkány Ambrus pozsonyi ispánt Pozsony városával.

109 1510-ben sógorai, a három Podmaniczky-testvér egymás közti ügyében sógorával, Szerdahelyi Imrefi Mihállyal, valamint Petróci Hencelfi István királyi ügyigazgatóval együtt fogott bíró.

110 1514-ben a vezetésével a nagyságos Enyingi Török Imre nándorfehérvári bán és Ákosházi Sárkány Ambrus, valamint a vitézlő Haraszti Ferenc és Anyai (Györgyi) Bodó Ferenc a kalocsai káptalan és Pakosi Mihály közti perben hoznak létre egyezséget.

111 Nyilván állásával függ az össze, hogy 1508. március 3-án Perényi nádor valpói várában véd- és dacszövetséget kötnek a nádor, Újlaki Lőrinc herceg, Frangepán Gergely gróf kalocsai érsek és Buzlai Mózes királyi udvarmester.

112 Buzlai tehát minden szempontból olyan szerepet töltött be a 16. század elején, mint az ország legtekintélyesebb bárói. Ezért fel kell merülnie annak a kérdésnek, hogy birtokállományának alakulása milyen mértékben követte pályáját. A simontornyai uradalom megszerzése feltehetően kezdete volt egy ilyen birtokpolitikának. 1504. január 3-án II. Ulászló király a nagyságos Buzlai Mózes udvarmesternek és Podmaniczky János kamarásmesternek, azaz a két sógornak adta a magtalanul elhalt (kastélyosdombói) Dombai Dávid vagyonából a Somogy megyei Mályi, Atak, Őr, Bogárdi és Kakonya birtokokat.

113 (Dombai Dávid annak a Miklósnak volt a fia, aki macsói és horvát bánsága után Buzlai Lászlóhoz hasonlóan visszatért Újlaki Miklós szolgálatába.) 1505-ben Telegdi István kincstartóval együtt megkapta a magszakadt Porkoláb István Doboka megyei birtokait, de ez ellen a Valkaiak ellentmondtak.

114 1506-ban II. Ulászló udvarmesterének adta a Doboka megyei Buza mezővárost tartozékaival, amely Corvin Kristóf halálával szállt a koronára. Mózes az adományba fiát, Lászlót is belefoglaltatta.

115 Az uradalom át is ment birtokába.

116 Ez már nem mondható el az ugyancsak a Corvin-család kihalása miatt a koronára szállt szlavóniai Medve váráról, valamint Rokonok és Lukavec kastélyokról, amelyeket a király 1510-ben adott Mózes úrnak és fiának.

11 / 1511-ben a király azt a Csókakő várát, ahol az előző század közepén Buzlai rokona, Gergelylaki Sandrin volt a várnagy, adományozta „in hoc magistratus curie nostre officio" teljesített érdemeiért Mózes úrnak és általa fiának, Lászlónak. Ebben az adományban csak az volt a baj, hogy a király maga is utalt rá, miszerint a vár Egervári Istvánnál és Kanizsai György özvegyénél, Klára asszonynál (-Egervári anyja) van zálogban, így tehát ki kellene váltania.

118 Néhány nappal később a Budán betegen fekvő Buzlai (említve fiát, a nagyságos László asztalnokmestert) elismeri, hogy amennyiben ki tudja váltani a várat, a király ugyanazért az összegért - Buzlai esetleges építkezési költségei megtérítését is hozzátéve - visszaválthatja tőle.

119 Hogy tovább bonyolódjon a helyzet: három hónap után Rozgonyi István eltiltja a királyt Csókakő és Vitány vára eladómányozásától, nagyságos Buzlai Mózes udvarmestert és vitézlő Szerdahelyi Imrefi Mihályt - azaz Buzlai sógorát - az elfoglalástól.

120 Úgy látszik, Buzlainak nem volt elegendő pénze, és így bevonta sógorát. Vitány később valóban Imrefi kezén van. Mózes 1517-es végrendelete alapján Zsámbék, (nyilván a várral), Tök, Perbál és Alkeszi 6000 ft-ért zálogban volt nála a királytól.

121 Mózes úr tehát apjától eltérően növelte birtokait, és talán elérte az átlagos bárók vagyoni szintjét, bár ez sem feltétlenül biztos. Az minden esetre biztosnak látszik, hogy személyének nagyobb tekintélye volt, mint ami vagyona alapján illethette. Itt jegyezzük meg, hogy tagja volt a Sárkányrendnek is: címerét a Sárkányrend jelvénye övezte.

122 Nem tudjuk, hogy II. Ulászló alatt volt-e még Fejér megye ispánja, ezzel szemben Tolna megyében 1501-től

123 1519-ig folyamatosan ki-