Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Mezősiné Kozák Éva: A kővágóörsi evangélikus templom

a mai Monostorapáti mellett fekvő almádi monostort a nemzetség Bánd nevű tagja alapította. Kálmán király idejében építették fel, és 1121-ben szentelték fel.

2 Kővágóörs falu első említésével Sol comes 1221-ből származó végrendeletében találkozunk, amelyben az Örs nevű prediumot említik, éspedig egy földművessel és négy szőlőművessel.

3 Egy 1263-ból származó oklevél a falu megkettőzésére utal. Ezt jelzik későbbi elnevezései is: Boldogasszonyörs, Szentlászlóörs, illetve Nagyörs, Kisörs.

4 Az 1333-34-es évekből származó pápai tizedjegyzékben Örs a tapolcai kerület plébániájaként szerepel. A veszprémi püspökség zalai főesperességéhez tartozott. Fiókegyházai Ecsér, Szepezd és Abrahámpuszta voltak.

5 Kővágóörs birtokosai udvarnokok, helyi nemesek, a tihanyi apátság és a 14. századtól a veszprémi püspökség voltak. I. Károly Róbert Tátika váráért hajlandó volt a Káli-völgyben lévő birtokait átadni a veszprémi püspökségnek és káptalannak. A birtokcsere 1342-ben megtörtént, és ezt követően a völgy lakói a püspök helytartójának tartoztak engedelmeskedni.

6 Az egyház mind erősebb birtokpolitikája érvényesült a Kál-völgyben. A török korban a Balaton-felvidék tipikus végvidék volt. A nagy hadjáratok elkerülték, de állandóan kisebb harcok színtere lett. A háborúk alatt elnéptelenedett, majd ezek elmúltával ismét benépesült.

7 Ez tükröződik Kővágóörs életében is. A község 1553-ban puszta, de ismét benépesült, és az egytelkes nemesi összeírásokban szerepel. A település török kori történetére vonatkozóan sok adatot megőriztek a rovásadó összeírások,

8 a török feljegyzések és a kincstári defterek.

9 A lakosság nagy része a 16. század végén csatlakozott a reformációhoz. Egy 1779-ben keletkezett levél arra utal, hogy 1605-ben már állandó lelkésze volt a gyülekezetnek. A falu Evangélikus Lelkészségének irattárában értékes írásos anyag maradt meg, mely tükrözi, hogy az ellenreformáció idején állandó harc folyt a templom használata és a hozzátartozó birtokok tulajdonjoga körül a katolikusok és protestánsok között.

10 A templomra vonatkozó adatokat tekintve különösen fontos az 1773-ból származó jegyzőkönyv, mely a templom eredetére vonatkozó vizsgálatot tartalmazza. Az egyházi földbirtok történetéről 1774-ből maradt fenn egy kimutatás. Ismeretes egy újabb beadvány a katolikusok részéről 1774-ből, melyben engedélyt kérnek új templom építésére. A középkori templomot végül is a katolikusok elvesztették. Mária Terézia királynőtől kapott engedély alapján a régi templomtól 15 méterre építették fel új templomukat. Az evangélikusok a régi templomon a 18. század végétől és a 19. század folyamán is nagyméretű átalakító munkálatokat végeztek. Ezek a munkálatok egyrészt a még igen nagy számú gyülekezet számára teremtettek helyet a templom nagyobbításával. Másrészt az új vallási felekezet igényeinek megfelelő szakrális előírásokhoz teremtették meg a megfelelő feltételeket. Az építkezésekre vonatkozóan az engedélykérések mellett fennmaradtak a mesterek szerződései, záloglevelek, az adakozók gyűjtési íve stb. A gazdag írásos anyagot jól kiegészíti az Országos Levéltárban, a Batthyány gyűjteményben található térképanyag.

11 (1. kép) Egy 1743-ból származó térképen a készítője - a középkori tájolást figyelembe véve - északról rajzolta meg a templomot. A nyugati homlokzatból kiemelkedik a sátortetős torony. Az északi falán az első emeleti szinten egy, a második emeleten feltehetően egy további ikerablak helyezkedett el. A keleti irányba is nyílik egy ablak a második szinten. A hajón öt ablakot ábrázoltak, ezekből három egy vonalba esik, a további kettő magasabban helyezkedik el. Ez jelezheti a hajó és az egyenesen záródó szentély elkülönülését. A tetőmegoldásban is ez érezhető. A torony tetején, valamint hátul a tetőzet gerincén kereszt látható. Az utóbbi mellett egy püspöki botot is feltüntettek. Kör-