Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Merényi Ferenc: Három olasz főváros: Torino, Firenze, Róma-1861, 1865, 1871

Santa Croce ridegen merev, a város szellemétől merőben idegen neogótikus homlokzatára. (10. kép) (Gyenge védekezés és sovány vigasz: a meglehetősen éles kortárs bírálatokra reflektálva a tervező arra hivatkozott, hogy Cronaca [Simone del Pollaiolo, 1547-1508] állítólagos, de mindmáig ismeretlen rajzából merített inspirációt.) Mindazonáltal nincs mit csodálkozni azon, hogy ezek az építészek nem a Le Corbusier-£é\e Athéni (1931), a Giovannoni-íé\e Római (1931) vagy a Piero Gazzola nevéhez fűződő Velencei Carta (1964) szellemében oldották meg feladatukat. Ahhoz ugyanis sok évtizeddel később kellett volna születniük. Végül is nem tettek mást, mint amit akkor Európa-szerte műveltek kollégáik. Az új állam építészetének története szempontjából a megoldások egyikének-másikának vitathatóságánál sokkal fontosabb maga a jelenség: az. újjászületett országban ilyen és ehhez hasonló munkálatokkal indul, de csakhamar új feladatokkal - középületekkel, bér- és családi házakkal, lakótelepekkel, egész új városnegyedekkel, ipari épületekkel stb. - gazdagodik a kibontakozó építési hullám, amely kisebb stagnálásoktól és a két világháború, kényszerű szemeteitől eltekintve gyakorlatilag mindmáig jellemzőnek mondható. Olaszország akkor és azé>ta is építkező ország. Róma, 1871 Amikor 1870. szeptember 20-án a királyi hadsereg elit csapata, a bersaglierik a Porta Pz'u-nál, a később e dátumról Via XX Setteml/re-nek elnevezett útvonalon bevonultak a franciák által cserbenhagyott pápai állam fővárosába, szomoréi látványban volt részük. Az egykori fényes, gazdag Urbs most szürke, provinciális porfészeknek tűnt. A pompás reneszánsz és barokk paloták és templomok szigetekként emelkedtek ki az elhanyagolt, egészségtelen, bár „festői" bérkaszárnvák 11. kép A Forum Romanum, R.F. és J. Thomas metszete, 1824.