Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Merényi Ferenc: Három olasz főváros: Torino, Firenze, Róma-1861, 1865, 1871
12. kép „Róma és környéke, a bővítésre szolgáló rendezési tervvel megnövelve, 1873. tengeréből. Az utcák és sikátorok piszkosak és elhanyagoltak voltak, a lakosság zöme nyomorgóit, ami - egyebek közt - az igencsak gyenge közbiztonságra is kihatott. A dicsőséges antik múlt emlékeinek szomorú állapotát - mert azokat a turisták és az ott tartózkodó művészek már évtizedek óta gyakran látogatták - minden valamirevaló útleírás szánakozva említi, „...az egész világon alig tűnhet (az utazé>) elébe mélyebb érdekkel bíró látmány, mint az, amely a Campidoglio tornyáról lenézőnek elébe terül. Ezen Eoróban, hol hajdonában a Gracchusok a nép szabadságát rettenthetetlen férfiúi hangon dörgötték,.. .most baromvásárt tartanak, és marha, juh, sertés bőg, mekeg, röfög; és a Foro Romano dicső nevét is elvesztvén, jelenleg Campo Vaccino - barompiac név cdatt ismeretes." - olvashatjuk Wesselényi Polixéna 1842-ben közreadott, olvasmánynak is élvezetes útinaplójában. 19 (II. kép) Mindezek ellenére a rokonszenves naplóíró nem csupán a klasszikus műveltségű turista Róma iránt érzett lelkesedését, de a Risorgimento korának hazafias vágyait is érzékletesen fogalmazta meg, amikor a Város felé közeledvén, a Monte Manóról letekintve őszinte lelkesedéssel így írt az elé táruló látványról: „...egyszerre magunk alatt láttuk folyni a Tibrist, fekünni a hét dombon épült várost és mindenek felett kitűnni a nagy Szent Péter szentkeresztjét! Kimondhatlan az érzés, mellyel elteltem, midőn vetturinónk felszóla: »Itt van Roma!«... Es a pompás Róma roppant építménytömegével igazán előttünk fekütt, a komoly méltósággal hömpölygő Tibris által kétfelé választva... Róma, mely oly sok századokig a földnek uralkodónéja valói, és ested után még most is nagy vagy!"2® „Ested után... ". Nos, azáltal, hogy 1871-től ismét az egész félszigetre kiterjedő állam fő- és székvárosának szerepét kellett betöltenie, Rómának radikális változáson kellett átmennie. Az akkor mintegy 200.000 fős város lakosságának összetétele a
