Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Merényi Ferenc: Három olasz főváros: Torino, Firenze, Róma-1861, 1865, 1871

7. kép Firenze, a Piazzale Michelangelo, tervező: Giuseppe Poggi, 1865-1870. ben a következő három megoldás egyikét vagy másikát tükrözi: (1) a székesegyház három hajóját három vízszintes párkánnyal lezáró, a bazilikális elrendezést érzékeltető, vagy (2) az egy, illetve (3) a három oromzatos megoldás. Az 1865-ös szűkebb körű, meghívásos pályázat elbírálásán a hivatalos zsűrin kívül a városépítészet kérdéseiben igencsak illetékes Giuseppe Poggi, valamint két vitathatatlan tekintélyű külföldi szakember, Violet-le-Duc és Gottfried Semper véleményét is figyelembe vették. Érdekes és tanulságos lenne a színvonalas vitát a maga egészében, az érvek és ellenérvek tanulságokban gazdag, sok tekintetben ma is aktuális részleteit megismerni. A légkör és a színvonal érzékeltetésére itt és most legyen elég Viollet-le-Duc mindezideig kevéssé ismert, a firenzei Gonfaloniere-hez intézett levelének egy részlete. „... Úgy vélem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy Arnolfo sohasem kísérelte volna meg, hogy a tető valódi hajlatát akár oromzatokkal, akár vízszintes párkányokkal eltakarja...Nekem tehát úgy tűnik, hogy jobban alkalmazkodva Arnolfo eredeti elképzeléseihez, követni kell a tetőzet hajlatát... Arnolfo gondosan és szigorúan tisztelte a szerkezet által diktált féltételeket... egy homlokzat nem olyan fal, mint amilyennek semmi kapcsolata