Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Feld István: Régészeti adatok a nyéki villák építéstörténetéhez

Régészeti adatok a nyéki királyi villák történetéhez FELD ISTVÁN A Budai-hegység egykor kiterjedt erdőségei szívében emelt nyéki villaépületek különös jelentőséggel bírnak a széles értelemben vett magyarországi művelődéstörténetben. Nem csupán a szinte kivétel nélkül megsemmisült kora reneszánsz királyi épületek követő nélkül maradt példáit tiszteli bennük az építészet- és művészettörténetírás, de csaknem ugyanilyen fontos kutatástörténetük számos tanulsága is a magyar középkorral foglalkozó szakemberek számára. A Budától mintegy 5 km-re északnyugat felé fekvő királyi „kúriáról" az első, közvetett adatok csak az 1480-as évektől ismeretesek. Bonfini csupán röviden említi Mátyás király itteni „külvárosi palotáját", építtetőjéről közvetlenül nem szól. Vele szemben később Oláh Miklós kifejezetten II. Ulászlónak tulajdonítja a nagyszerű épületek emelését, ahol - számadáskönyveik tanúsága szerint - gyakran tartózkodott 1500 körül Zsigmond lengyel herceg, majd később II. Lajos. A mohácsi csatái követő években I. Ferdinánd is megfordult itt és vadászott a szomszédos vadaskertben.

1 A török hódoltság alatt azután még a helye is feledésbe merült, nem kis gondot okozva Buda és környéke helytörténete első kutatóinak. Csak Garády Sándornak, a budapesti középkori régészeti kutatás kiemelkedő tehetségű megalapítójának sikerült az 1930-as évek elején meghatároznia - elsősorban az említett írásos adatok, újkori térképek, valamint a helyi hagyományok alapján -, először a nagykiterjedésű vadaskertet, majd a két épületből álló királyi „vadászkastélyt". A vadaskert kerítésfala több szakaszának kiásása után 1931 és 1933 között feltárta az ún. I. számú villaépületet, a lakópalotát, majd 1938 és 1942 között a II. számú építményt, a fogadópalotát. Garády kutatási módszereit és a dokumentálást tekintve messze meghaladta korát. Nyéken különösen alapos munkát végzett a II. épület feltárása során. A nagyszámú, kiváló minőségű fényképfelvételen kívül előző szakmájából adódó mérnöki pontossággal készített alaprajzi felmérések és rétegmegfigyeléseket is rögzítő metszetek tucatjai maradtak ránk tőle a Budapesti Történed Múzeum gyűjteményeiben. Sajnos, kiterjedt ásatói tevékenysége miatt csupán néhány kisebb közleményben számolt be a nyéki feltárás eredményeiről, egyetlen, nagyobb lélegzetű összefoglalása máig kéziratban vár a kiadásra.^ Az I. épület ásatása lényegében a törmelék elhordását jelentette a késő középkori járószintekig - a külsőben néhol ennél mélyebbre is hatolt. Az egykori lakópalotából a földszinti falak 80 cm-nél magasabban sehol sem maradtak meg - a keleti részen, az országút közelében gyakran már az alapfalakat sem találta meg