Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Feld István: Régészeti adatok a nyéki villák építéstörténetéhez

Garády. Elsősorban a két, furcsa, keskeny folyosóval összekötött, egykor dongaboltozatos pince tartalmazott értékes leletanyagot, így több mint 2000 darab reneszánsz faragványtöredéket. A földszinten számos ajtónyílás is meghatározható volt, in situ előkerült az egykori emeletre vezető lépcső legalsó fokának töredéke s végül több helyiségben még a téglaburkolat is megmaradt. Az ásató, megfigyelései alapján, egyetlen periódusban létrejött építményként értékelte az épületet csupán a főfalakkal egybe nem kötött támpilléreket és árnyékszékaknákat eredeztette későbbi időből. Részletesebb építészeti rekonstrukcióra ugyan nem vállalkozott, azonban a palota megjelenését meghatározó északi, egykor kőlapokkal burkolt „tornác" jelentőségét felismerve, az épületet sommásan a magyar vidéki kúria, sőt a falusi lakóház „ősalakjaként" értékelte. Közvetlen régészeti adatok hiányában a korhatározás során elsősorban közvetett történeti érveket használt fel. Oláh Miklós állítását nem éppen előítéletek nélkül II. Ulászló „ismert" pénzügyi viszonyaira és „tehetetlenségére" utalva utasította el, s így számára különösen fontossá vált az a két kőfaragvány, melyeken Mátyás emblémái voltak felfedezhetőek. Bár felismerte, hog)' ezek művészi színvonala elüt a faragványok többségétől, végül is úgy foglalt állást, hog)' az épület 1480 körül épült fel, s a nagyszámú Ulászló-címer csak a végső befejezéshez vagy egy átalakításhoz köthető. A később feltárt II. épületről megállapította, hogy annak legtöbbször csak alapozásban megtalált falai anyagukat tekintve megegyeznek a lakópalotáéval, s így azonos építkezés eredményei lehetnek. A körben folyosóval övezett épületet a prágai Belvedere egyik előzményének tekintette, részleteinek, egykori formájának pontosabb meghatározására azonban nem vállalkozott. Ez elsősorban a pusztulás nagy fokából adódott, egyetlen külső vag)

7 belső nyílást nem sikerült meghatároznia, alig 20 darab kőfaragványt talált a legfeljebb 1 m vastag törmelékrétegben, ugyanakkor viszont jelentős mennyiségű tégla előkerüléséről tudunk. Garády számára azonban a legnagyobb gondot az okozhatta, hogy itt számos kutatóárokkal már mélyebbre hatolt az utolsó középkori járószintnél. Ennek során egy „agyagba rakott falhálózatra" bukkant, továbbá változatos rétegekre, építési- és padlószintekre. Mindezeket igyekezett lelkiismeretesen dokumentálni, értelmezésükkel azonban nem mindig boldogult. Azt - a közeliikből előkerült címeres kályhacsempe-darabok alapján - felsimerte, hogy az agyagba rakott kőalapozás egy korábbi, Zsigmond király korában állt épülethez tartozik, de ennek belső osztását, az ide sorolható szinteket már nem tudta tisztázni. Az újabb épület többszörös leégését tételezte fel, későbbinek vélte a gyengén alapozott belső osztófalakat. Az utóbbiakon mindenütt szálfalenyomatokat figyelt meg - ezt egy kivételével fényképfelvételei is bizonyítják -, itt kötőgerendákra, könnyebb, legfeljebb téglafalazatra gondolt. Mind a korábbi, mind pedig a későbbi falakban is talált másodlagosan felhasznált - római illetve gótikus - köveket.

3 Bár a II. világháború alatt megindult helyreállítás félbeszakadt, a nyéki villaegyüttes - melyhez bizonyos mértékben még Nyék falu közeli kis templomromja is hozzátartozott - továbbra is a tudományos érdeklődés központjában maradt. Ennek jegyében végzett itt 1956-ban néhány hetes hitelesítő ásatást Holl Imre. O ugyanakkor a Garády által feltárt leletanyag egy jelentős részét - elsősorban a kályhacsempéket - is feldolgozta, Nyékhez kötve ennek során eg)'jelentős Zsigmond-kori kályhacsempe-csoport műhelyét. A magyarországi középkori keramika kutatásának legjelentősebb képviselője e munkájának eredményeit közvetlenül is felhasználta a villaépületek építési korának meghatározásánál. Holl mindenekelőtt a II. számú épület alig ismert előzményét helyezte a csempeleletek alapján először Zsigmond király uralkodásának kezdeti szakaszára, majd legújabban már Nagy Lajos időszakára.

4 Ugyanakkor az I. épületet észak-déli irányban nagyrészt