Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Réti Mária: Visegrád reneszánsz szobrászatának újabb kutatásai

emelve, bal kezében a kis tengelicet szorítva magához, brokátmintás párnán áll. (7. kép) Kettejük együttlétének meghittsége az elpusztított arcok ellenére a kezek szeretetteljes mozdulataiból is érezhető. Elsősorban ezeknek a részleteknek elemzésével lehet közelebb jutni a mester kilétéhez. Az urbinói Palazzo Ducalé-ban három félalakos Madonna-dombormű található, melyeket Tommaso Fiambertinek attribuálnak. (9. kép) Ezek közül kettő négyszögletes mezőben ábrázolja a Madonnát, a harmadik félpálcatagozatos ívezet alatt.

29 Ez utóbbi - bár ugyanazon mesternév alatt szerepel - formálásmódban eltér a másik kettőtől: ez is azt mutatja, hogy egy-egy mester oeuvre-jében gyakran különböző műveket sorolhatnak be, és ezek megítélése igen problematikus. A két egymáshoz közelebb álló dombormű közül is az egyikhez egy még szembetűnőbb rokonságot mutató relief található: a firenzei Bargello szintén Fiambertinek tulajdonított Madonna-reliefje. (10. kép) Ezen a Madonna feje fölé koronát emelnek a kétoldalt lebegő angyalok; a formálásmód teljesen azonos az említett urbinói reliefével: bizonyos, hogy e kettő egy mester alkotása. Ezek azok a - Tommaso Fiamberti hiteles alkotásaként elismert - művek, amelyek különösen közel állnak a Visegrádi Madonnához, a megmintázásban és más részletekben. Ezek közül a Visegrádi Madonnán és a zenélő puttóalakon már elemzett, sávosan vésett felhők vagy fénysugarak érdemelnek figyelmet: ugyanilyen efhegyesedő lándzsaszerűen vég8. kép Desiderio da Setügnano: Tabernákulum, 1461; Firenze, San Lorenzo (Kennedy i. m. nyomán); reprodukció: Sturmann György