Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - III. Keszthely és Sümeg környéke

lak bemutatásával (85. kép). A szentély északi falában késő gótikus szentségtartó és a korai reneszánsz sekrestyeajtó maradt meg. (Védett műemlék.) R. k. plébánia. Utcára merőlegesen épített, földszintes barokk ház, négyablakos homlokzattal, belsejében stukkós boltozatokkal a 18. század második feléből. (Műemlékileg védett.) R. k. kápolna. Kis hajóval és félkörös szentéllyel, alacsony és hegyes sisakú ks toronnyal épített, valószínűleg a 18. század végéről származó, országút melletti kápolna. (Műemlékleg védett.) Tátika vára. A Zalaszántó és Bazsi közötti Hidegkútpuszta felett emelkedő vulkáni hegykúpon, annak keskeny gerincén ma már csak az egykori belső vár észak falából áll egy hosszabb szakasz, a vár többi részét az összeomlott falak törmeléke fedi. Hencz Antal és Berg Károly építészeknek a Rómer hagyatékban megmaradt felmérési rajza szerint 1860 körül még megállapítható volt, hogy a hegycsúcson nagyméretű torony, ahhoz kapcsolódó palotaszárny, előtte keskeny és hosszú udvar, az udvar délkeleti sarkában kaputorony alkotta a várat. Giulio Turco 1569-ból származó távlati rajzta ettől eltérő formával, kerek külső tornyokkal ábrázolta Tátikát, amelyet akkor gerendából készített palánk vett körül (20. ábra). A múlt század közepéről több ábrázolása is ránk maradt, ezeken a palotaszárny falait még magas formában ábrázolták. Tátika hegyén nem a ma romjaiban látható volt az első vár. A 13. századi adatok Tátikán két várat említenek. Az első 1248-ig az annak nevet is adó Tátika nemzetség birtokában volt, és amikor abban az évben hosszú pereskedés után azt Zaland veszprémi püspök megkapta, az erről szóló okevél szerint nem a hegy csúcsán állt, mert felette emelkedett a Várad-hegy. A per előzménye az volt, hogy a Zaland birtokában levő Szántót, a mai Zalaszántó elődjét a tatárjárás idején a várat birtokó Tátika kfosztotta és lerombolta. Tettéért - amelyet a veszprémi püspökség birtokát képező Erek falujának krablásával tetézett - IV. Béla krály ellene küldte Zala megye seregét, azt azonban Tátika szétverte. Az ezt követő krályi ítélet a várat a hozzá tartozó három faluval együtt a püspöknek ítélte, az időközben meghalt Tátika rokonai azonban nem adták át. Az ebből adódó újabb per 1248-ig tartott, akkor a várat a nádor seregei vették be és átadták Zalandnak. Zaland 1248 után a vár feletti Várad-hegyen új várat építtetett és 1262-ben ott is halt meg. Az új vár már 1256-ra készen állott. IV. Béla krály ebben az évben kelt okevele arról szól, hogy Zaland a püspökség vagyonából építtette mindkét várat, igazgatásukat pedig testvéreire bízta, akk ót kzárták belőle. Az uralkodó újabb ítéletlevele értelmében Tátika két vára visszakerült a püspökhöz, ak a következő évben a veszprémi püspökségre hagyta azokat végrendeletében. Zaland halála után a rokonsága újból elfoglalta, és csak krályi erővel lehetett elvenni tőlük. A püspökség 1266-ban kapta meg végleg a két várat Szántóval, Nyiráddal, Szóccel és Egerszeggel együtt. A 13. század végén Benedek veszprémi püspök vádja szerint Tátika várát Lukács zalai ispán és rokona, Apor mester tartotta elfoglalva. Mindketten a környéken birtokos Pécz nemzetség tagjai voltak a Dunántúl nyugati felét kezükben tartó Kőszegiek hívei. A veiül folytatott évtizedes per 1341-ben ért véget, amikor I. Károly krály Tátika alsó és