Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - III. Keszthely és Sümeg környéke

felső várát a veszprémi püspökségnek ítélte, de azonnal el is cserélte vele a Kál-völgy falvaiért. A század második felében Tátikát Nagy Lajos király adományozta el a Laczkfiaknak Rezi várával együtt; a két vár 1378-ban már az övék volt. 1397-ben, Csáktornyai Laczkfi István bukása után ismét a királyé, 1400 körül azonban Zsigmond hű katonájának, Scharfenecki Jánosnak, három év múlva a Marcaliaknak, 1406-ban Eberhard zágrábi püspök királyi főkancellárnak és rokonainak az Albenieknek adományozta. Eberhard halála után, 1419-ben Gersei Pethő János zalai ispán kapta tisztsége mellé, később több, egymást követő birtokos, majd 1438-tól véglegesen a Pethók vára lett Rezivel, Keszthellyel és a két vár uradalmával együtt. Ettől kezdve három évszázadon át volt az övék Közben a 13. századi perek okeveleinek vélt vagy tudatos félremagyarázásaképpen a veszprémi püspökök többször is igényt tartottak Tátika várára. 1459-ben és 1485ben Vetési Albert püspök tilatakozott a Pethók birtokása ellen, 1494-ben ifjabb Vitéz János püspök fegyveres hadával el is foglalta a várat és még 1504-ben is folyt az ebből származó per. Ebből a időből származik a várról szóló egyetlen részletesebb adat: 1490ben említik a vár kapuja feletti szobát. A veszprémi püspökkel Mohács után ismét kéleződött a vita és 1538-ban Kecseti Márton újból elfoglalta a várat, elvive onnan a Pethők, sok zalai nemes, valamint több somogyi és zalai pálos és ferences kolostor oda menektett kncseit. Tátikát 1549-ben, Kecsetinek a püspökségből való távozása után kapták vissza, akkor azonban már a török portyák fenyegették a vidéket. 1561-ben krályi parancsra látogatta meg Keszthellyel együtt Gyulaffy László, hogy jelentést tegyen, melyiket érdemes erősíteni a török ellen. Ezután a kterjedt Pethő rokonság újabb királyi parancs értelmében 16 főnyi őrséget tartott a várban, megjegyezve, hogy annak megtartására ostrom esetén elégtelenek. A vár védelmére a ks számú őrség valóban nem volt megfelelő, ennek köszönhető, hogy 1589-ben egy nagyobb török portyázó sereg váratlanul bevette és felgyújtotta. Ettől kezdve lakatlan rom. (Védett műemlék) ZALAVÁR R. k. templom. A templom annak az 1875-ben lebontott épületnek a helyén áll, amelyet a községnek a hádoltság idején romossá vált középkori egyházából alaktottak a 18. században, és amelyek plébánosait a 16. századig említik a források. Mai formáját az 1931. évi építkezés alkalmával nyerte. (Műemlékleg védett.) R. k. plébániaház. Földszintes, klenc ablaktengelyes késő barokk épület, közepén háromablakos résszel, a 18. század második feléből. (Műemlékleg védett.) Szt. Flórián-szobor a falu főutcájában. A keszthelyi Zitterbarth műhelyben készült a 19. század első felében. (Védett szobor.) Szt. Vendel-szobor ugyanott, szintén Zitterbarth műve. (Védett.) Vársziget, a falutól nyugatra, a Zala völgyében. Műemlék szempontból védett terület, bár rajta semmiféle építmény nem látszik. Ezen a helyen állt 840 körül az a fából és földből épített vár, amely Mosaburg néven a Karoling hűbéres Pribina szláv fejedelem szék-