Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - II. Balatonakalitól Szigligetig

templomrom körül lehetett. A 13. században Szigliget már a királyé. 1259 előtt Kalianus zalai megyésispáné, aki III. Béla leányának, Margitnak és Angelos Izsák bizánci császárnak apja halála után Magyarországra mertekült fiaként a királyi család tagja volt, és birtokait II.Andrástól kapta. Az ó halála után István ifjabb királyé lett. Ezt követően kapta meg a pannonhalmi apátság. Közben, 1259-ben Pok nembeli Móric kezén volt, a 13. század végétől ugyanis utódaié, a Meggyesi vagy Meggyesalji Móricz családé. 1285 körül Kőszegi Péter veszprémi püspök személyesen vezetett hadával foglalta el tőlük, mert 1280-ban Csák Péter társaiként ők is részt vettek a veszprémi székesegyház elpusztításában, amiért ki is közösítették őket. Kőszegi Péter a Pok nemzetség mórichidai monostorának ott őrzött felszerelését és kincseit magával vitte Veszprémbe, és azok csak 1308ban kerültek vissza Mórichidára. A Meggyesalji Máriczok a 15. század közepéig birtokolták Szigligetet, bár a középkor végéig sem mondtak le róla. 1440-ben, Albert király halála után az Erzsébet özvegy királyné pártján állók foglalták el. Ugyanazév végén I. Ulászló király vette el tőlük és 1441-ben saját embereinek, Némái Kolos Jeromosnak Jári Barocz Balázsnak és Mihálynak adományozta. Az adományozottak a Dunántúlt I. Ulászló részére meghódító Rozgonyiak emberei voltak. A pannonhalmi apát 1445-ben Rozgonyi György országbírónak a budai káptalan előtt megtiltotta, hogy Szigliget várát zálogként továbbadja Újlaki Miklósnak. Az átadás azonban megtörtént, és Szigliget ettől kezdve Újlaki birtok, 1453ban királyi adománylevelet is kaptak rá. 1475 és 1481 között németújvári várnagyuknak Csornai Istvánnak adták zálogba. 1478-ban és 1486-ban a Meggyesalji Móriczok ismételten tiltakoztak az Újlakiak birtoklása ellen, azonban a várat és a hozzá tartozó falvakat, a vár alatti Szigligetet, az avasi rom körüli Újfalut, Hegymagast és Felsőtomajt nem tudták visszaszerezni annak ellenére sem, hogy Újlaki Lőrinc 1487-ben elismerte, apjától a várra vonatkozó semmiféle oklevelet nem örökölt, sőt azt sem tudja, hogy örök jogon vagy csak zálog címén illeti ót. Meggyesalji Móricz István 1490-ben a Báthoriakkal és a Perényiekkel kötött örökösödési szerződésébe ennek ellenére saját birtokaként belevétette Szigliget várát és uradalmát. Ennek a szerződésnek az alapján tiltakoztak 1516ban a Báthoriak az ellen, hogy a várat a Tóti Lengyelek szerezzék meg. 1524-ben Újlaki Lőrinccel családja kihalt. Özvegye Csulai Móré Lászlóhoz ment férjhez, és 1525-ben még az ó kezükben volt Szigliget. A következő év elején Tolnai Máté pannonhalmi apát, valamint Báthori István és György tiltakozott az ellen, hogy II. Lajos király a várat à Tóti Lengyeleknek adományozza. A Mohács utáni belháború során a Dunántúl középső részeit kezében tartó Török Bálint foglaltatta el embereivel Szigligetet, ahogy azt későbbi várnagya, Martonfalvay Imre deák naplójában megörökítette. Mindez 1536-ban történt. Ura parancsára Martonfalvay bővíttette és átépíttette, tornyokat és bástyákat emeltetett. Török Bálint fogságba esése után családja rövid ideig Szigliget várában élt. 1545-ben fiai adták vissza a Tóti Lengyeleknek 1547-ben királyi végvár lett. Ezt követően Lengyel Brigitta férje, a nagyhírű törökverő Magyar Bálint volt Szigliget és egyben a szemben fekvő Fonyód végvárának kapitánya. A Giulio Turco által 1569-ben készített rajzok örökítették meg a vár ekkori állapotát. A kapitányi'tisztséget 1573-tól a vár pusztulásáig a Lengyel család tagjai viselték. 1645 körül a vár leégett, ekkor Lengyel Boldizsár újjáépíttette. Véglegesen 1697-ben, villámcsapás következtében vált lakhatatlanná, és a török kiűzése után, 1702-ben falait felrobbantották. Romjait 1965-1966-ban az OMF feltárta, rögzítette és részben kiegészítette.