Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - II. Balatonakalitól Szigligetig

A romvédelemmel kapcsolatos kutatás nagy vonalakban tisztázta e vár építésének történetét. Eszerint a Favus pannonhalmi apát által 1260-1262 között emelt vár a mai romterületet kelet felől lezáró, magas sziklatarajra két végén toronnyal épített palotából és az egy szinttel lejjebb kialakított udvarból, valamint az abban álló kápolnából alakult ki. Később, a 14-15. században, közelebbről meg nem határozható időben épült fel a felsó vár többi része, északi zárófalában felvonóhidas kapuval, az udvaron vízgyűjtővel. A kapu elé még később, talán már a 16. század elején újabb, fallal kerített udvar készült, amelynek északnyugati sarkához kerek torony épült. A felső vár elé emeltette Martonfalvay a ma is álló, lőréses kerek bástyát és talán az alsó várat (17. ábra), amelyre nem terjedt ki a feltárás. (Védett műemlék.) Lengyel-kúria, a vár alatt, késő barokk, romantikus toldalékkal épült földszintes épület, L alaprajzú, nádfedésű. Nyugati, hosszabb szárnyának helyiségeit késő barokk boltozatok fedik ez ma üdülő. Külső oldalán mellvéden álló kőoszlopok tartják az ereszt. Vendéglőnek használt déli szárnya 19. századi, előtte fából készített tornác húzódik. Az udvarára bevezető félköríves kapu kővázával díszített falában látható a Tóti Lengyel család 17. században kőbe faragott címere, amely egykor a vár kapuja felett volt. Felette van a várkapu íves záróköve hétsoros latin felirattal, ez Lengyel Boldizsár császári és királyi aranysarkantyús ezredes nevét és az 1638-as évszámot örökíti meg. A címer két oldalán kőlapok vannak az alábbi bevésett felirattal: „Nemes vagyok kuszál, Lengyel nemesetett, mégnemesseb itt fel ékesétett, Boldisár az várban magasra vitetett, Imre, mert leestem, ide emeltetett. 1787." A kapuoromzat hátsó oldalán elhelyezett kőlap felirata további magyarázattal szolgál: „E küszal mutatya két urnák az nevét, és mindkettőnek vitézi címerét, fölöttem néhai Lengyel Boldisarét s annak maradéka az Lengjél Imreet. Anno 1787." A táblák verseit a Szent György-hegyi Sárközy-présház verseit is faragó, püspöki szakácsból fűzfapoétává lett Marton Mihály szerezte. (Műemlékileg védett.) Szigliget, Ofalu, a település régebbi, a Vár-hegy délnyugati lejtőjén elterülő, védett része, amely a hegy lábáig húzódik és az Ady Endre, a Kisfaludy, a Kossuth és a Petőfi utcákból áll. A támfalakkal megfogott és a hegyoldalba vágott, kanyargós utcák védett faluközpontot alkotnak amelynek házai 19. századiak általában oromzatosak, nádfedésűek, többnyire kis telkeken, gazdasági melléképületek nélkül épültek. A legtöbbet az utóbbi években nyaralónak építettek át, de még így is őrzik eredeti, szegényparaszti lakóház beosztásukat és formájukat, a belőlük kialakult utcaképet és a település egységét. Az Ady Endre utca hat védett épülete közül a keskeny és kis telken álló 5. számú ház háromosztatú, előtte végfalak között kétpilléres, harántíves és mellvédes tornác van (57. ábra). Hasonló módon három helyiségből, szoba-konyha-kamra alaprajzzal, előtte tornáccal épült a Kisfaludy utca 6. 57. ábra számú ház. Pilléres tornácú a 15., a 22. és Szigliget, Ady E. u. 5. alaprajza a 24. számú ház is, az utóbbi kettő egymás-