Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

A Balaton környékének építészete - A barokk stílus kora

kellemesen emlékezett meg Festeticsek balatonkeresztúri kúriájáról is, ahol a telet töltötte. Keszthelyen a kastélyt, parkját és az uradalmi házakat dicséri, Tihanyban pedig az akkor épülő templomról írt, amelynek szentélye készen állt. A barokk újjáépítés valóban Tihanyban kezdődött Grasso Willibald apát (1719-1740) idejében, a pazarnak nevezett keszthelyi kastélyról és parkjáról szóló bejegyzés azonban későbbi lehet, Keszthelyt ugyanis 1739-ben szerezte meg Festetics Kristóf, a kastély építését pedig csak 1745-ben kezdték meg. Az újjáépítés semmiképpen sem a nagy kastélyok építésével kezdődött, hanem az újratelepített falvak házaival és a falu templomával. Az előzőkről nem maradt tudósítás, amit azonban ismerünk, az azt bizonyítja, hogy a templommal együtt eleinte a házak is fából épültek. Sümegen 1701-ben, a város újbóli leégése urán tiltották meg hogy fából építsék újjá a falakon belüli házakat. A templomok között sok volt a megmaradt középkori, ezek azonban nagyrészt a protestánsok kezén voltak, mint 1750 körül Alsóörs, Berhida, Balatonfőkajár, Balatonkenese, Kiüti, Füred, Mencshely, Papkeszi, Kapolcs egyházai. A Balaton körüli területen levő mintegy 140 középkori templomból 1745-ben 59 állt helyreállítva és 27 volt romokban, a többi nyomtalanul eltűnt. Katolikus templom alig volt. A Széchényi Pál püspök által a 17. század végén megkezdett egyházi újjászervezés eredményeképpen 1711-ig az egész egyházmegyében csak 11 helyen alakult új plébánia. Acsády Ádám püspök 1732-ben készített jelentése szerint a püspökség öt megyére kiterjedő területén hét plébánia, ugyanakkor 141 református lelkész működött. Az első új fatemplomokat a 17-18. század fordulóján emelték, Balatonszabadiét 1703 előtt, Vörösberényét, Buzsákét, Látrányét nem sokkal később. A Somogyváron 1722-ben épített, fa talpas és sárral tapasztott sövénytemplom még 1746-ban is állt, akárcsak az 1732-ben említett öreglaki, az akkor már omladozó látrányi, a somogyszentpáli, somogyvámosi és a monostorapáti fatemplomok. A világi karhatalom által támogatott katolikus egyházszervezés következtében sok protestáns templomot vettek vissza, mert azok eredetileg, még a középkorban katolikusnak épültek. Az így templom nélkül maradt protestáns gyülekezetek a század első évtizedeiben szintén fából építettek templomot, többek között Alsó- és Felsődörgicsén, Felsőörsön, Köveskálon, Literen, Nagyvázsonyban, Ságváron, Siójuton, Szóládon. 1732-ben már új kőtemplomok is álltak a helyreállított középkoriak és a fatemplomok mellett. Az újjáépített középkoriak közé tartozott az északi parton Egregy, Győrök Ederics, Karmacs, Rezi, Zalalszántó, Zsid, Sümeg Szigliget, Mindszentkálla és Szentbékkála, Tapolca, Káptalantóti temploma A somogyi parton Vörsön, Balatonberényben, Marcaliban, Szőlősgyörökön és Lellén volt helyreállított régi templom. Az új templomok közt a legelsők egyike 1732-ben Kéthelyen épült (12. kép). Veszprémben a vár alatti városban az első templom az 1724-ben felépült Szt. Annakápolna volt. Ebben az időben épült újjá az egyházmegye központi temploma, a püspöki székesegyház is. A 16. század óta romos és 1630-ban csak szentélyében helyreállított templom 1704-ben, amikor Heister generális felgyújtatta a várat, leégett. Veszprém végvári jogállását 1723-ban szűntették meg s az ezt követően újjáépített, barokk köntösbe öltöztetett székesegyházat Esterházy Imre püspök 1725-ben szentelte fel. Tervezője a legújabb kutatás szerint a győri karmelita templom építője és Pannonhalma újjáépítője, Martin Wittwer karmelita építész lehetett. Mesterei ismeretlenek, csupán az 1907-ben az átépítés alkalmával elpusztított boltozati freskóinak készítőjétől, Antonio Galli Bibiena