Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

A Balaton környékének építészete - A barokk stílus kora

lumai, szószéke, orgonája és karzatának rácsa Stuhlhof Sebestyén fafaragó 1754-1779 között készült művei. A veszprémi székesegyház, a tihanyi kolostortemplom és a sümegi ferencesek épületeivel a Balaton vidékén a barokk első - az 1720-as évektől kezdődő - hullámának vezető építésze Martin Wittwer volt. Tervei alapján a Dunántúlon másutt is a barokk egyházművészet korai, olaszos irányzatának első, nagyszabású művei születtek. Acsády püspöksége idején kezdte építtető működését utóda, Padányi Bíró Márton, a 18. század középső évtizedeinek egyik nagy barokk mecénása. Első ismert építkezése a veszprémi várban 1733-ban emelt kanonoki háza, amelyet a felsóörsi prépostság és templomának újjáépítése, 1739-41-ben pedig a veszprémi nagypréposti palota követett. 1745-tól kezdődő püspöksége idejéből megközelítően kétszáz templom építése és újjáépítése fűződik a nevéhez egyházmegyéje területén. Epületeinek sorát a Sümegen emelt püspöki kastély zárja (13. kép). A felsóörsi templom 1731 és 1743 közötti helyreállítása a hazai műemlékvédelem története szempontjából figyelemre méltó. 1736-ban Bíró Márton azt írta a Helytartótanácshoz küldött jelentésében, hogy amikor a templom javításához kezdtek embereivel és kőműveseivel házról házra járva kutattatta fel az elhurcolt köveket a visszaépítés érdekében. A helyreállítás valóban a középkori részek tiszteletben tartásával, a régi részek minél teljesebb megtartásával készült, ahogy azt a templom későbbi formája bizonyítja. A Veszprémben és Felsóörsön dolgozó mesterek neve ismeretlen, az építkezésekkel kapcsolatba hozott Tietharth József veszprémi kőmóvesmester közreműködése egyik helyen sem bizonyítható. Bíró Márton püspöksége kezdetén, 1745-ben pártfogójától, Batthyány Lajos nádortól kért építészt és kőművest tervbe vett építkezéseihez, 1746-ban azonban azt írta a nádornak Sümegről, hogy már van saját építőmestere. A megerősödött nagybirtok ezekben az évtizedekben szervezte meg majdnem mindenütt a saját építkezéseit végrehajtó uradalmi építószervezetét, építési hivatalát. A Batthyány-birtokok központjában, Körmenden működött ilyen. Bíró püspök ennek segítségét kérte és feltételezhető, hogy amikor saját mesterre sikerült szert tennie, hasonlót szervezett kedvelt uradalmi központjában, Sümegen is. Bíró Márton Veszprém vármegye főispánjaként állandó ellentétben volt a protestáns megyei nemességgel, ezért Veszprém helyett szívesebben tartózkodott Sümegen, ott építtette meg állandó lakóhelyének a kastélyt, és ott tartott állandó építőmestert. Bíró Márton építőmestere a rá vonatkozó forrásokban 1746-tól 1774-ig „sümegi mester" elnevezéssel szerepel, mindig név nélkül. Kissé száraz és sablonos késő barokk stílusa megtalálható az általa épített, azonos alaprajzú, homlokzatú és tömegű sümegi, alsópáhoki, kővágóörsi, monostorapáti és balatonszabadi plébániatemplomokon. Az ő működésének körébe tartozik a sümegi kastély is. 1759-tól a pápa-devecseri Esterházyuradalom számára is dolgozott, ott a devecseri templomot építette, és részt vett a pápai kastély építésében is. A művészettörténeti szakirodalom korábban a már említett, veszprémi Tietharth Józseffel azonosította, ez azonban már csak azért sem lehetséges, mert Tietharth 1759-ben elhunyt. A Kóvágóörsre tervezett templomnak fennmaradt a tervrajza 1774-ből, és azon „Paul Moszer Maurer Meister in Symegh" aláírás szerepel (25. ábra). Az aláíró neve a sümegi plébánia anyakönyveiben 1745 és 1760 között található meg Moser, Mojzer formában, ezenkívül szerepel a város 1770-ben készült összeírásában is. 1751-ben Bíró Márton vele szerződött a sümegi kastély kápolnájának kőműves munkáira. A sümegi mester és Paul