Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
A Balaton környékének építészete - A török-kor
ditechnikát legfeljebb egy-egy palánkból, sokkal ritkábban kőből épült bástya képviselte rajtuk. A legtöbbjük védelmét fából és földből készített sáncok alkották. A középkori eredetűek kivétel nélkül vékony falakkal és magas tornyokkal épültek akár várak akár kastélyok voltak. Ezek az építmények azonban, főleg a kolostorok és a templomok külső védőövük ellenére sem tudtak rendszeres tüzérségi ostromnak ellenállni, falaikon, tornyaikban ágyúkat alig lehetett elhelyezni. Korszerűsítésük érdekében falaikat, tornyaikat vissza kellett bontani, azok mögé széles, az ágyúk elhelyezésére alkalmas földtöltést, sarkaikra bástyákat kellett építeni. Ez utóbbiak az itáliai reneszánsz várépítészet által kifejlesztett, a tüzérségi ostromnak ellenállni képes bástyákat nevezték olasz bástyáknak. A hegycsúcson ülő Tátika, Rezi, Csobánc középkori várait a külső palánk csupán váratlan rajtaütés ellen védhette, akárcsak Vázsony várát. Szigligetet tornyos, középkori eredetű alsó vár védte, keleti oldalán azonban ott magasodott az 1536 után emelt kerek ágyúbástya, amelynek romjai ma is állnak. Vigasztalóbb képet még a rendkívül fontos helyen fekvő Veszprém vára sem mutatott, az 1566-os visszavétel után ott is palánksor vette körül a középkori falakat. Sokkal korszerűbb formát mutat a kisméretű, középkori templom köré épített fonyódi palánkvár, ahol a kerek belső várat négy helyen erősítették négyzetes, a külső palánkvárat pedig sarkain kerek palánkbástyákkal. A szőcsényi templom mellé emelt palánkvár sarkait félbástyák védték. A Giulio Turco rajzai közt nem szereplő Kéthely ma is látható földsáncai mutatják az olaszos jellegű, mind a négy sarkán bástyákkal épített, korszerű várformát. Bástyás kőfallal épült a tapolcai castellum a plébániatemplom nyugati oldalára. Hozzá viszonyítva Keszthely középkori kolostorból alakított végvára elavult formájú, mégis ez maradt meg az egész török korban, mert védte a hozzá közelebbi végvárak sora. Az előretolt fekvésű Fonyód, Kéthely és Szőcsény a török hódítás áldozatául esett. A Balaton északi oldalának várai közül 1555-ben Tátikán fordultak elő kőfaragók és ácsok akiket a kiterjedt Gersei Pethő család főrendű tagja, Pethő János királyi főpohárnok küldött a helyszínre. Az ugyancsak az ő birtokukban levő Rezi várából két késői reneszánsz kófaragvány töredéket őriz a keszthelyi múzeum. Az eredeti felhasználásuk szempontjából alig értékelhető kis töredékek csupán arra elegendőek hogy azokból kisebb, inkább belső átalakítás jellegű építkezésre következtethessünk. Az egyetlen, eddigi ismereteink szerint minden részletében reneszánsz várépítkezés 1554 és 1567 között Sümegen folyt. A vár erősítését ezt megelőzően az 1549-ben püspökké kinevezett Bornemisza Pál kezdte meg. Fennmaradtak azok a levelei, amelyekben a királyi udvart, a kamarát és Nádasdy Tamás országos főkapitányt ostromolta anyagi segítségért, hogy Veszprém és Sümeg várát felkészíthesse az előre látható török támadás ellen. A sümegi vár összeírásaiban 1568 és 1712 között szerepel a belső kapu alatt álló, Bornemissza püspök címerével és nevével díszített, Hattyú nevű nagy rézágyú. Ha Veszprém elesik - írta Nádasdynak 1549-ben - Sümeg marad a püspökség egyetlen vára és birtoka, ő pedig nem akar sümegi püspök lenni. Veszprémet 1552-ben mégis elfoglalta a török. Az erdélyi püspöki székbe távozó Bornemisza utódja a Csopakba olvadt középkori Köves faluból, jobbágycsaládból származó, de Itáliában tanult és művelt humanista Kövessy András püspök lett. Józan mérlegelésére vall, hogy a megváltozott helyzetben vállalta a sümegi püspökséget és megkezdte a vár átépítését (21. ábra).
