Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
A Balaton környékének építészete - A gótikus stílus kora
fallal és árokkal körülvett, vagyis megerősített nemesi udvarhely volt, a középbirtokos nemesség jellemző épülete. Éppen ezért nem annyira az egyházi és világi nagybirtok kezében levő északi parton, mint inkább Somogyból maradt említés ilyen kastélyokról. Balatonendréden az Endrédi Somogyiaknak Somogytúron valószínűleg a Szántaiaknak, Öreglakon a Laki Thuz családnak, Marcaliban az onnan elnevezett és nagybirtokos Marcaliaknak Kéthelyen a Fáncsiaknak volt kastélya. Napjainkra csupán helyük, esetleg csekély sánciak ismertek. Az endrédi és a marcali később a törökök az öreglaki és a kéthelyi a magyarok kezén levő végvár volt a 17. századig a somogytúrit Török Bálint robbantotta fel 1536-ban. A somogyi kastélyok közül a Kéthelyen levő, talán akkor még nem erődített udvarház építéséről írásos emlékek tudósítanak. Ezt az udvarházat a Fáncsi-örökös Butykai Péter somogyi főispán építtette a 15. század végén, és a források szerint 1496-ban három kőfaragó dolgozott rajta. Munkájuk gyorsítása érdekében Butykai ekkor sógorát, a Keszthelyen lakó Gersei Pethó Györgyöt arra kérte, hogy kófaragómesterét és további kőfaragókat küldjön. A következő évben az építkezés fejében Benedek fabricatornak fizettek. Őt foglalkozásának elnevezése nyomán a kúria tervezőjének és az egész munka vállalkozójának vélhetjük. Az építkezésről szóló harmadik adat szerint 1501-ben kérték Pethő Györgyöt, hogy küldje el György nevű ácsmesterét a ház befejezése érdekében, mert a Szlavóniából várt ácsok nem érkeztek meg. A középkor utolsó nagy, Balaton környéki építkezései közé három Somogy megyei kolostor és több plébániatemplom sorolható, amelyek főként a Báthoriak építtető tevékenységéhez kapcsolódnak. A család ecsedi ága a Marcaliakkal kötött örökösödési szerződés értelmében a 15. század legvégén lett azok kiterjedt somogyi birtokainak tulajdonosa. A marcali plébániatemplomról a közelmúltban végzett falvizsgálat mutatta ki, hogy mai szentélye eredetileg késögótikus, egyhajós templom volt, amely a hajóval azonos szélességű szentéllyel készült, s így alaprajzában a Báthoriak legnagyobb ismert templomának a nyírbátori, ma református templomnak kisebb más volt. Nagyszabású átépítés folyt a somogyvári bencés kolostorban, amelyet temploma kivételével teljesen átépítettek. A romjai közül előkerült faragványok tanúsága szerint ez az építkezés az 1510-1520-as években folyt. A Báthoriak legnagyobb somogyi építkezése a Kőröshegyen emelt ferences kolostor és annak temploma volt. A századunk elején leegyszerűsített formával újraboltozott hajó és a barokk boltozattal fedett szentély alig sejtet valamit abból a fényes gótikus épületből, amelynek eredeti szépségét az ablakok kőrácsai mutatják. A szentély padlásán levő boltozati maradványok a hajó eredeti boltozatindításai és a kolostornak az 1960-as években folytatott ásatásából előkerült boltozati töredékek ' alapján belsejét a nagyvázsonyi és a salföldi kolostortemplomokéhoz hasonló gazdag hálóboltozat borította. A Somogyvárról ismert kevés töredék és a kőröshegyi részletek megengedik azt a feltételezést, hogy a Báthoriak somogyi templomaikat és kolostoraikat azokkal a mesterekkel és kőfaragókkal építtették akik számukra a nyírbátori templomokat emelték. Nagyszabású késői gótikus építkezéseik hatása az olyan kisebb templomokon érezhető, mint az 1517 előtt a simontornyai várat reneszánsz stílusban átépíttető Buzlay Mózes által készíttetett, részleteiben már-már a reneszánszba hajló balatonszemesi plébániatemplom.
