Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
A Balaton környékének építészete - A reneszánsz művészet kora
A reneszánsz művészet kora A Mátyás király által Magyarországon meghonosított itáliai reneszánsz művészet az ő korában olyan udvari művészet volt, amely a királyi központoktól távolabb lassan vert gyökeret. A Balaton vidékén reneszánsz építészeti emlékek csak töredékekben maradtak fenn. A 16. század elejének építészeti képe az abban változatlanul tovább éló késő gótikával együtt ezekből a töredékekből rakható össze. A humanista műveltség hatására legelsőként a latin eredetű antikva betűk jelentek meg az épületek felirataiban. Ennek korai emléke a veszprémi Vetési-kő. A vörös márványból faragott féloszlopfót olyan latin feliratos szalagok díszítik mint a Szt. Györgykápolna kapuzatának vörös márvány töredékeit. A rajta levő évszám szerint 1467-ben faragták A Szt. György-kápolna romjai felett emelkedő védóépületben látható Vetési püspök vörös márvány, egészalakos sírköye, amely azonban már a következő évszázad elejéről származik. A reneszánsz első nyomai a budai királyi udvarhoz közel álló, humanista műveltségű Vetési korában érkeztek tehát a Balaton környékére. A korai reneszánsz művészet másik terjesztője a Mátyás király udvarához tartozó, Balaton vidéki nagybirtokos, Kinizsi Pál volt. Családi székhelyén, Nagyvázsonyban az 1481-ben befejezett plébániatemplom vállköves, még gótikus felfogású sekrestyeajtajának tagozatán található az első kimondottan reneszánsz forma. Az itáliai jellegű reneszánsz művészet eddig ismert legelső emléke is Kinizsi nevéhez fűződik s ez a nagyvázsonyi kerubfejes domborműtöredék (10. kép). A művészettörténeti kutatás szerint Budáról került Nagyvázsonyba, és a királyi udvar művészei közé tartozó, a Márványmadonnák mesterének nevezett Giovanni Ricci 1490 és 1494 között keletkezett műve. Nagyobb dombormű töredéke, amely talán a vár kápolnáját díszítette. A nagyvázsonyi vár ásatásából további reneszánsz építészeti részletek főleg ajtókeretek töredékei kerültek elő. Ezeket Balaton környéki kőanyaguk alapján már helyi mesterek faragták Nagyvázsonyhoz hasonlóan másutt is találtak olyan kőből faragott reneszánsz ajtó- és ablakkereteket, amelyek a 15-16. század fordulójának évtizedeiben készültek és korábbi, középkori épületeket díszítettek Ilyeneket ismerünk a veszprémi várból, a vár alatti domonkos apácakolostor romjaiból, a csobánci és a sümegi várból, Keszthelyről, Somogyvárról. A Sümeg várának feltárásából előkerült korai reneszánsz keretdarabok arra vallanak, hogy ott 1500 körül építkeztek akárcsak Csobáncban. A keszthelyi múzeumban őrzött faragványok egy kőkereszt osztású ablakhoz tartoznak (16. ábra). A temető közeléből kerültek elő, ahol 1513-ban a város földesurainak egyike, Gersei Pethő Ferenc építtetett új kúriát a Szt. Miklós utcában. A somogyvári töredékek a kolostor már említett, 1508 utáni átépítésének emlékei. Egyes veszprémi, nagyvázsonyi és sümegi építészeti tagozatokat olyan kőből faragták, amelyek lelőhelye, bányája Budán található. Közéjük tartozik a nagyvázsonyi kerubfejes töredék mindhárom helyről ajtókeretek darabjai, több veszprémi, a székesegyházból származó faragvány, köztük Beriszló Péter püspöknek a székesegyház altemplomában elhelyezett, 1525 után készült sírköve, egy oszlopszék fegyverek ábrázolásával díszített előlapja és egy nagyméretű, íves párkány részlete alsó felületén háromkaréjos rozettával. A két utóbbi esetleg Beriszló püspök sírkápolnájának tartozéka volt. Anyaguk, a budai mészmárgának nevezett kő annak az olasz szobrászokból, a kófara-
