Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
A Balaton környékének építészete - A gótikus stílus kora
A századvég legnagyobb építkezése Veszprémben zajlott. Itt 1380 és 1400 között emelték a székesegyház máig álló gótikus szentélyét az alatta levő háromhajós, a 11. századi helyére épült altemplommal. Az új szentély építésével egyidőben beboltozták a püspöki főtemplom hajóját is, és feltételezhetően külsejét, belsejét gótikus részletekkel díszítették. A székesegyházból származó töredékes kófaragványok közt akadnak olyanok, amelyek annak déli oldalán álló, a 14. században épített mellékkápolnákhoz tartozhattak. A székesegyház átépítése annak a Hontpázmány nembeli Demeter püspöknek a nevéhez fűződik, aki valószínűleg Veszprémben a püspöki palotán is építkezett, és aki ugyanebben az időben Berhida korábbi templomát beboltoztatta, tornyát, karzatát építtette (14. ábra). Veszprém másik nagy építkezése a veszprémvölgyi apácakolostor bővítése volt. A munkára 1387-ben szerződtek a csak nevében ismert Konch kőművesmesterrel, aki a szerződés értelmében az épületegyüttest a korábbi kolostortól délre bővítette. Az építkezés részletei ismeretlenek maradványai a helyszínen láthatók. A Balaton-felvidék falvaiban a 14. század végétói tűnnek fel az építkezésekkel kapcsolatos kőbányászásra vonatkozó adatok. A Veszprém völgyi apácakolostorhoz egy 1389-es forrás szerint a mai Vörösberényben a veszprémi káptalannal közös bányából hordták a vörös homokkövet. Ezt a kófajtát már a rómaiak is használták. Lelőhelyeiken, Vörösberény és Révfülöp között pedig ebből épültek az Árpád-kor építészeti emlékei. A másik a középkorban is ismert bányahely Felsóörsön volt; a falut a középkorban erről nevezték Kővágóőrsnek. A ma így nevezett település - templomának titulusa alapján a középkorban a Boldogasszonyörs nevet viselte. 1388-89-ben a káptalannak a Berhida határába olvadt Bercsényben volt kőfaragója. Pécselyben ugyancsak 1389-ben említik Mátyás kőfaragót. További középkori kőbányahelyekről Alsóörsről, Egregyről, Zánkáról tudunk. Veszprém és a Balaton északkeleti környékének kedvelt, sok helyen használt kőanyaga az Oskü közelében levő Bántapuszta máig is bányászott mészköve volt, amely a tó vidékétől távolabb, Somogy, sőt Tolna megye műemlékein is fellelhető. Keszthely és Sümeg környékén századunkig a Rezi határában bányászott homokkövet használták. Ebből épült a 14. század végén a keszthelyi ferences templom, de ebből készültek a következő századok kófaragványai is. A 15. század első feléből alig ismerünk építkezésre vonatkozó adatot a Balaton vidékéről. Zsigmond király hosszú, 1437-ig tartó uralkodásának békésebb évtizedei országos viszonylatban kedvezőek voltak az építészet alakulására, a rendelkezésre álló adatok szerint mégis várépítés fűződik ehhez az időhöz, mégpedig a veszprémi vár külső falainak kiépítése. A várossal foglalkozó irodalom feltételezése, hogy a Várhegyet övező kőfalakat, a belső és a külső várat szétválasztó falat és abban a belső kaput, a külső kaput és a felette emelkedő, mai Tűztornyot a püspökséget vezető olaszt bíboros, Branda Castiglione emeltette 1412 és 1424 között. A század első felének végéről, 1448-ból származó adat említi, hogy a belső várban álló püspöki palota emeletes kőépület. A város templomai közül a Szt. Miklós-egyházon építkeztek a hajójában emelt két pilléren hatszakaszos boltozattal fedték be. A Veszprémben folyó további építkezések Mátyás király Itáliában tanult, humanista műveltségű diplomatája, Vetési Albert püspök nevéhez fűződnek 1470 körül egyházmegyéje főtemplomát hozatta rendbe, belsejét kifestette, orgonát építtetett bele. Ezzel egyidejűleg saját sírkápolnájává újíttatta meg a székesegyház északi oldalán álló Szt.
