Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - III. Keszthely és Sümeg környéke

helye volt. Rendszeres és tervszerű régészeti feltárása kisebb-nagyobb megszakításokkal 1951 óta folyik. A 9. századi források szerint Pribina várában Mária-templom, a mellette levő városban pedig egy Szt. Adorján tiszteletére épült templom állt, ezenkívül Keresztelő Szt. János templomát is említik. A lassan négy évtizede tartó kutatás során a fa-föld várfalak több szakaszát találták meg, és templomok alapfalaira is leltek a Várgszigeten, az attól északra fekvő Kövecses- és a délre levő Borjúállás-szigeteken, mindenütt települések nyomaival, sót temetőkkel is, az írott forrásokban megnevezett templomok azonosítása azonban még tudományos vita tárgya. Felszínre került viszont a Várgsziget területén annak a Szt. István király által 1019-ben alapított bencés apátságnak csekély maradványa, amelyet a 15. században várfalakkal vettek körül, és amelyből a 16. században Zalavár végvára lett. Alaprajzát Giulio Turco 1569-ből származó rajza ábrázolja. A rajzon egy félköríves apszissal zárt, belsejében aszimmetrikusan elhelyezkedő oszlopsorral épített, ötboltszakaszos hajójú olyan templom látható, amely eredetileg háromhajós lehetett. Déli oldalához a hajóval azonos szélességű udvar, illetve a templom mellett oszlopsoros kerengő szakasza csatlakozik. A templom déli hajója és a kolostori kerengő előtt nagyméretű nyugati torony volt, attól délre pedig a kolostor nyugati szárnya, végén kaputoronnyal. A belső udvar keleti oldalán is állt egy kolostori szárny. A kolostort és templomát mind a négy oldalon falszoros vette körül, ennek négy sarkán kerek tornyokat ábrázol a rajz. A várat övező széles vizesárkon kívül kerek és négyzetes formájú kis bástyákkal megerősített palánkfal volt, amelynek északnyugati sarkán nyílott a felvonóhidas külső kapu. A 17. század végéig álló végvárat 1702-ben felrobbantották, romjait a 18-19. században széthordták Árpád-kori kőfaragvány-töredékeit a keszthelyi Balatoni Múzeumban őrzik. (Műemlékileg védett.) Récéskúti bazilika. A Zalavárról a Zala hídjához vezető úttól északra, a Récéskút-szigeten 1946-47-ben tárták fel az átlagosan 150 cm magas falakkal megmaradt templom maradványait (86. kép). Téglalap formájú tömbjét két belső pillérsor osztja három hajóra, amelyeket belül félköríves apszisok zárnak. A belső pillérosztásnak megfelelően külső falait kívül-belül félpillérek erősítik. A nyugati bejárat mögötti nagyobb pillérekből toronypárra lehet következtetni, közülük a déli mellett a templom tömegéből kinyúló építményt keresztelókápolnának tartják, ezt később toronnyá alakították. Építésének kora valószínűleg all. század közepe, bár e szempontból még nem záródott le a tudományos vita. A későbbi századokban többször átépítették, a 16. században a végvár megfigyelőhelye, elóvára lehetett, és még a török időkben végleg elpusztult. A későbbi beépítéseket a rom 1947 utáni konzerválása idején távolították el belőle (67. ábra). (Védett műemlék.) 67. ábra Zalavár, a récéskúti bazilika alaprajza