Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - I. Balatonkenesétől Tihanyig

varos konyha, ebből jobbra a malom helyisége, balra a szoba nyílott, amelyet átépítettek. Szőlő-hegy, présházak. A legkorábbi az 1781-ből származó kétszintes épület, amelyet tulajdonosa, Vajda Mártonné nevén tartanak nyilván, és amelynek alsó szintjén pince, felül szoba és konyha, ezek előtt mellvédes tornác, hátul pedig istálló van. A Varga Káról yné nevén nyilvántartott, hasonló présház 1826-ból való. Az egyszintes, a présház elé épített szobás változat sem ismeretlen, ilyent tartanak nyilván Tóth Károlyné nevén. Táncsis u. 6. Lakóház. Oromzatos, nádfedésű, kétosztatú épület, amely szobából és eredetileg füstös konyhából állott, előttük két végén végfalas és két középpilléres tornác húzódik. VESZPRÉM Várnegyed. (44. kép) A fejedelmi nemzetség által korán kisajátított, földrajzilag kedvező helyen fekvő sziklagerincen a 10. század végétói fejedelmi szálláshely volt, kőből épített templommal és talán maradandó anyagból emelt világi épületekkel. Az eköré épített falakkal, sánccal kerített vár az államalapítás idején szervezett királyi vármegye székhelye lett, a benne felépült székesegyház pedig az ezredfordulón alapított püspökség központi temploma. Ebből a hegygerinc északi részén elhelyezkedő korai várból alakult ki a középkortól kezdve a mai várnegyed oly módon, hogy az Árpád-kori belső vár előtti területből külső várat alakítottak a kettő között kaputornyos fallal és mély árokkal. A kaput a középkor végén eléje épített kerek barbakánnal erősítették meg, a külső falakhoz a 16. században rondellákat, kerek bástyákat építettek. A külső vár bejáratánál emelkedő várkapu nyugati fala a felvezető út mellett ma is látható. A várfalakat a 17. században további bástyákkal erődítették a 18-19. században pedig újabb támfalakat emeltek eléjük. A terület középkori beépítése ismeretlen, jelenlegi utcasora az elmúlt évszázadokban, a 18. századtól kezdve alakult ki. (Területe teljes terjedelmében védett.) Székesegyház. Háromhajós, nyugati toronypáros, támpilléres, magasabb padlószintű szentéi yes templom, a szentély alatt háromhajós altemplommal és két oldalán kereszthajó jellegű, sekrestyét, kápolnát, ezek alatt kriptákat tartalmazó toldalékkal. Mai formájában 1907 és 1910 között Aigner Sándor építész tervei alapján épült át eklektikus-neoromán stílusban, középkori formájában csupán gótikus szentélye és félig átépített altemploma maradt meg. Belső kifestésé Szirmay Antal műve, ablakainak üvegfestését az elmúlt évtizedekben Sztehlo Lili készítette. Főbejárata a két torony közt, nyugatról nyílik. Felette latin nyelvű kronosztikonos felirat évszáma 1909, valamint a székesegyházat átépíttető Hornig Károly püspök címere van. A főhajót kazettás síkmennyezet, az oldalhajókat keresztboltozatsor fedi. A főhajóból tizenegy lépcsőfokkal megemelt szentélyt az eredeti, 14. századi gótikus boltozat borítja (45. kép). A szentélybe felvezető lépcső két oldalán vezet a 14. századi altemplomba két rövid lépcsőkar, amelyből a délre nyíló helyiségben van Padányi Bíró Márton