Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Műemlékek - I. Balatonkenesétől Tihanyig
püspök (+ 1765) fekvő alakos síremléke. Az altemplom oldalfalán helyezték el az 1520ban egy török elleni csatában elesett Beriszló Péter püspök nemrég megtalált, 1525-ben faragott és újonnan kiegészített sírkövét (46. kép). A székesegyház déli és északi oldalán a legutóbbi helyreállítás alkalmával bemutatták az oldalhajók földszinti részeinek külső felületeit. A vörös homokkőből épült falak a déli előcsarnok belsejében látható falszakaszokkal együtt 11. századiak. A főbb falak, több faragottkó részlet és az írott források alapján a Szt. Mihály tiszteletére szentelt székesegyház háromhajós formában all. század második feléből származik, az első püspöki templomot Gizella királyné építtette a század elején. A 13. század végén, amikor a várat Csák Péter nádor hadai foglalták el és felgyújtották, a korai székesegyház egyes részei feltehetően elpusztultak, mert utána helyreállították. 1380-ban tűzvész áldozata lett, ezt követően építették máig is álló szentélyét az altemplommal együtt. Ünnepélyes újraszentelése 1400-ban volt. A késői középkorban mindkét oldalán két-két kápolna állt, amelyek azonban az egész székesegyházzal együtt az 1552. évi török ostrom alkalmával leégtek. Részleges helyreállítására csak 1630-tól került sor, ettől kezdve használták egyházi célokra altemplomát. 1723-ban barokk stílusban építették újjá, új oltárokkal és teljes berendezéssel látták el, boltozatait Antonio Galli Bibiena freskóival díszítették (23. ábra). Ezt az elegáns barokk templomot 1907-ben az egész várat elpusztító tűzvész tette tönkre, amely után mai formájára építették át. (Védett műemlék.) A Szt György-kápolna romjai a székesegyház északi oldalán elterülő kis kertben, íves vasbeton védőépület belsejében találhatók Közte és a székesegyház között vannak az északi oldalkápolnák falainak maradványai. A védőépület nyolcszög alaprajzú és félköríves szentélyű kápolna alacsony falai felett emelkedik (3. ábra és a 47. kép). Ezt a kápolnát a 13. század második harmadában emelték egy akkorra már pusztulásnak indult korábbi körtemplom helyére, amelynek építési kora vitatott, esetleg a 10. század végéről származik de az is lehet, hogy csak Szt. István király 1018-ban véget ért bulgáriai hadjárata után, az ott zsákmányolt ochridi Szt. György-ereklye fölé épült. A nyolcszögű kápolnát fedő, már gótizáló formákat mutató boltozat kőbordáinak megtalált darabjai a védőtető alatti kis kőtárban vannak. A káptalanteremnek használt kápolnát az 1480-as években Vetési Albert püspök újíttatta meg késő gótikus kapuzatának vörös márvány faragványai a kapu rekonstrukciójának rajzával együtt a bejárattal szemben láthatók. A kápolna közepén van Vetési püspök vörös márvány, alakos reneszánsz sírkőlapja. A kápolna burkolatában kővel rakták ki a korábbi épület falának vonalát. A védóépületet az 1957. évi feltárást követően, 1960-ban az OMF készíttette és lehetővé tette a konzervált romok bemutatását. (Védett műemlék.) A kápolna előtti keretben álló Szt Imre-szobrot, Erdei Dezső alkotását, 1940-ben állították fel. A Gizella-kápolna a püspöki palota és az egykori nagypréposti ház között helyezkedik el. Barokk homlokzata 1772-ben készült, a kápolna 1938-as restaurálása alkalmával azonban átalakították. A kápolna elnevezése a bejárata fölé elhelyezett latin nyelvű tábla szerint újkori. Kétszintes, egyenes szentélyzáródású, egykor mindkét szintjén bordás keresztboltozattal fedett, 13. századi építmény. A középkori püspöki palota kápolnája volt. Elhelyezkedése és két szintje a palotakápolnák egész Európában elterjedt megoldását mutatja. Szentélyéhez egymás felett sekrestyék csatlakoztak, az emeletit
