Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - I. Balatonkenesétől Tihanyig

43. ábra Szentkirályszabadja, a r.k. templom alaprajza 1789 évi barokk átépítés alkalmával készült. Század eleji mellékoltára, padjai egyszerűek. A neve alapján korai település Szt. István-templomáról 1291-ból maradt az első ismert adat. 1383-ban északi oldala mellett a Szent Kereszt kőkápolna állott. 1550 után a protestánsok használták, 1721-ben még az övék volt, de 1730 körül már katolikus templomként építették újjá. Mai barokk alakjára 1789-ben a Rosos család építtette. Szentélye mögött a terepen falak rajzolódnak ki, amelyek talán egy elpusztult gótikus kápolnához tartoztak, mint ahogy több helyen az egykori körítőfal nyoma is látszik. 1992 nyarán a legújabb helyreállítást megelőzően folytatott kutatás megállapította, hogy a templom teljes egészében Árpád-kori, a hajó déli oldalán és a szentélyen román résablakokkal (43. ábra). (Védett műemlék.) Ref. templom. Homlokzat előtti toronnyal épített, négyboltszakaszos teremtemplom, csonkakontyos nyeregtetővel fedve. Széles vakolatsávokkal keretezett sima homlokzatai közül a déli oldalon négy, a végfalon egy lantablak van, bejárata is a déli oldalról nyílik. Belsejében boltozatait és az azokat elválasztó hevederíveket barokk stukkók díszítik. Kőből faragott barokk szószéke van. 1735—ben épült, tornya pedig 1785-ben, az utóbbi mestere Hausensteiner Vencel veszprémi kőművesmester. (Műemlékileg védett.) Tallián-Horváth kastély, Petőfi u, 25. Az iskolának használt, földszintes és manzárdtetős, L alaprajzú, késő barokk épület nagyobb nemesi kúria a 18. század végéről. Hét ablaktengelyes főhomlokzata közepén kis kiülésű rizalit három ablakkal, felületei vako-