Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Műemlékek - I. Balatonkenesétől Tihanyig
latsávokkal osztottak az azokban ülő szegmensíves, szalagkeretes ablakok kiemelt felületeken helyezkednek el. Erős szemöldökpárkány és felettük mélyített tükrök zárják őket. Belsejében tükörboltozatos helyiségek vannak. (Műemlékileg védett.) TIHANY Apátsági templom. Az 1055-ben alapított bencés apátság helyére 1719-1727 és 17401754 között építették. A messze táj fölé magasodó kéttornyú templom zsindelyes hagymasisakjaival, kiegyensúlyozottan előkelő barokk homlokzati vakolatarchitekturájával a Balaton környékének egyik legjelentősebb építészeti emléke (42. kép). Erőteljes főpárkánnyal lezárt és toszkán falsávokkal osztott homlokzata közepén gazdagon tagozott kőkeretes kapu áll, párkányán a bencések férfi és női rendjét alapító Szt. Benedek és Szent Skolasztika szobraival, köztük az építtető Lécs Ágoston apát 1754-es évszámú címere. A kissé kiemelt középrizalitban a kapu felett egy nagyméretű, kétoldalt pedig két kisebb ablak világítja meg a mögöttük elhelyezkedő, emeleti káptalani refektóriumot. A főpárkány felett a középrészt íves és volutás középrész koronázza benne egymás felett a templom védőszentjének, Szent Ányosnak és Máriának szobrával. A tornyok egy-egy négykaréjos ablakkal díszített alaptestből magasodnak órapárkányos oldalaikon toszkán lizénák között félköríves nagy ablakok vannak (44a. ábra). A templom belsejében a két torony közötti boltozott előcsarnok után a két oszlopon álló íves karzat.következik. A háromszakaszos hajót az egyes szakaszok közt kettős korinthoszi falpilléreken nyugvó hevederívek közt fiókos dongaboltozatok fedik. A boltszakaszoknak megfelelően a hajó oldalain mellékoltárfülkék sorakoznak. A széles homorúívvel kialakított diadalív vonalában indul az emeletszintű szentélyre vezető vezető lépcső. Ennek két oldalán vezet le az altemplomba két keskenyebb lépcsőkar. Az egyenes záródású szentély felett kétszakaszos keresztboltozat van. Bal oldalán nyílik a kolostorboltozattal fedett sekrestye. A középkori templom egyetlen megmaradt része a kétszer három kőoszloppal osztott, háromhajós altemplom. A részletformái és téralakítása alapján 11. századi altemplom az alapító I. András király családi temetkezőhelyéül épült. Egyszerű, kereszttel megjelölt sírköve az altemplom közepén megtalálta sírja felett látható (44b. ábra). Az I. András által 1055-ben kiadott alapítólevelet Pannonhalmán őrzik. Az oklevél évszáma feltételezhetően a király által építtetett kolostor és temploma elkészültét jelzi. Kutatás hiányában ennek a kolostornak ismeretlen a formája. Az altemplomot egy 1953ban folytatott ásatás és kutatás nyomán állították helyre. Az 1960-as években több kisebb jellegű egyéb kutatás is történt a kolostor területén, ezekből származik a múzeum kőtárában őrzött 11. századi palmettás vállkő (5. ábra) és több olyan faragvány, amely szerint a 13. század első felében késő román - korai gótikus formákkal épült kerengő létesült a kolostorban. A nagy változás a Mohács utáni kettős királyság pártharcainak idején történt, amikor a tihanyi apátságból erődítmény lett. A török hódítás kezdetén a tihanyi erődítmény a győri főkapitányság végvárai közé került. A bencések a 17. század közepén jöhettek vissza, és a végváron belül levő kolostorunkat 1656-1660 között részben újjáépítették. 1683-ban a kolostor és a végvár egyaránt leégett, a török kiűzése után feleslegessé vált végvárat pedig császári parancsra 1701-ben pusztították el.
