Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

A Balaton környékének építészete - A római kor

A Balaton környékének építészete A római kor A Balaton környékének legkorábbi műemlékei a római kori Pannóniából származnak. Az épített emberi környezet ezt megelőző emlékei ugyanis nem annyira az építészet, mint inkább a régészet témakörébe tartoznak. A római uralom négy évszázada számtalan helyen hagyott nyomot a tó közvetlen és távolabbi környékén. Közülük mindmáig elég keveset tártak fel, védett műemlékként pedig még annál is kevesebbet mutattak be. A Keszthely melletti Fenékpuszta helyén volt antik Valcum egyes részletei és a Veszprémfajsz melletti Balácapuszta római villájának romjai alkotják a Balaton vidékének földfelszín felett látható római műemlékeit. Az Orvényes határában műemléki védettséget élvező, részben feltárt villa romja sajnálatos módon konzerválatlan maradt. A mai Dunántúl kelták lakta területe a Kr. e. 2. század óta volt kapcsolatban Itáliával, ettől kezdve maradt adat az Adria partján fekvő Aquileiából induló, északra tartó nagy kereskedelmi útvonalról, a Balti-tengerhez vezető Borostyánkő útról. A római hódítás hosszú harcok eredménye volt. Eleinte csak a Dráváig sikerült biztosítani a római hatalmat, a Duna vonalát Tiberius császár korában érték el a légiók A határok védelmére Traianus császár idején palánkszerkezettel és a földből emelt katonai táborok és kis erődök láncából épült ki a limes, amely mögött a még Clauidus császár korában megindult polgárvárosi fejlődés a 2. század elején, Hadrianus idején lendült fel. A viszonylag kevés számú városon kívül a lakosság főként falvakban és falusias, elszórt településeken élt. A 2. század végén, Marcus Aurelius császárnak a germánokkal vívott háborúi idején elpusztult a provincia, ezt a pusztítást azonban a következő évszázad elejétől nagy újjáépítés követte. A fokozódó barbár betörések ellen a 3. század végén Diocletianus átépíttette és erősíttette a dunai limes védelmi rendszerét. A 4. század második felében, amikorra a provincián belül a római lakosság már fallal kerített városokba és erődített, vidéki villákba húzódott, a pannon Valentinianus és Valens császár utoljára építette nagyerejűvé a limest, de sem az erődítmények sem a védelmükhöz szükséges hadsereg fenntartására nem volt pénz. A sűrűsödő barbár betörések pusztításain kívül a 4. század végétől a hunok beütései nyomán fokozódott a provincia sorvadása. Az 5. század elején Pannónia végleg elveszett a Római Birodalom számára. Az elmúlt egy évszázad régészeti kutatásai nyomán tudjuk hogy a Balaton körül, főleg annak északi oldalán, alig akad olyan település, amelynek helyén vagy a határában ne lapulna a föld alatt valamilyen római épület, általában a késői századokból való villa romja. A műemlék-helyreállításokat megelőző ásatások azt is bizonyították, hogy sok középkori templom épült római épületek helyére, gyakran azok anyagából, esetleg falaik romjaik felhasználásával. A római Pannónia építészetének emlékeiből két nagyobb települést ismerünk, a Fenékpuszta helyén már említett Valcum és a Siófok melletti Ságvár közelében volt Tricciana fallal kerített belső erődítményeket. Valcum területén a múlt század óta kisebb