Déry Attila: Budapest eklektikus épületszobrászata (Művészettörténet - műemlékvédelem 1 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1991)

Irodalom

Gusztáv építészete (MMM évk. 1952 177-192.) - ellenben nyitva hagyja a társművészek kérdését. Az 1870-es évek pesti szobrász-műhelyeinek világát az egykor a Hentsch Ignác-féle műhelyben inaskodott, majd a bécsi mesteriskola hatása alatt a neobarokk szobrászat felé fordult, tehetséges Róna József emlékiratai elevenítik fel. Róna - aki akkor vált művésszé, amikor a mesterember- és a művész-szerep végleg elvált egymástól -, könynyedén, olvasmányosan írt, műve, - a művész-szerep XIX. századi modorosságából következő fellengzőssége és túlzásai, valamint előítéletei és emlékezetének véletlen és szándékosan megszépítő botlásai ellenére - kora művészei életének és gondolkodásának tanulságos dokumentuma. Egyes jellemzéseit joggal érezhetjük torzképnek Hentsch, Donath... -, ám környezete, elsősorban fiatalkora körülményeinek bemutatása - élete Hentsch műhelyében, akadémiai feladatai... - hiteles. A Szandház műhelyről és általában a Szandház-Szabó művészcsaládról írt tanulmányszerű összefoglalót, a család leszármazottja, Dümmerling Ödön. Bár Dümmerling nem volt egészen járatlan e műfajban, műve, - talán családja miatt elfogultsága következtében ? -, mind adatait, mind következtetéseit tekintve kritikus alkotás. Leszármazás, családi kapcsolatok, jellemrajzok gondos és részletes dokumentálása mellett háttérbe szorult az egyes alkotók életművének összefoglalása, amelyet hiányosan és kellő felülvizsgálat nélkül összeállított forrásanyaggal támasztott alá. (Például Békéi Soma „Országos Magyar Pantheon", vagy Schnürer és Túrba „Der kaiserliche oest. Franz Josef Orden,, című műve nem forrásértékű.) Dümmerling feltehetően családi emlékezetre, és a családi levelezés célzásaira támaszkodott az egyes művész-családtagok oeuvre-jének összeállításában. Ezt valószínűsíti, hogy minél inkább visszafelé ment időben, adatai annál pontosabbak lettek; t.i. annál inkább kénytelen volt a gyengülő családi emlékezet helyett korabeli forrásokra is támaszkodni. A XLX. sz. második felében dolgozott Szandház testvérek életművét - egyéb adatainkkal összevetve -, helytállóan foglalta össze, ám a századforduló táján működött Szabó Antal és még inkább fia, a csaknem Dümmerling kortársának tekinthető Szabó Rezső Antal alkotásainak fölsorolásában már több ellentmondás merül fel. Annak ellenére, hogy nem tartozik tárgyalt korszakunkhoz, meg kell jegyeznünk, hogy elsősorban Szabó Rezső Antal, Dümmerling által felsorolt műveinek jegyzéke ellenkezik Bory Jenő, kortárs szakirodalomban elismert műveivel. (Talán Szabó Bory keze alá dolgozott?) Fokozza a zavart, hogy Dümmerling esetenként csak közelítő épületmegnevezést ad meg, - Nádasdy-palota, Semsey-palota -, amely az illető családok több családi, vagy bérházának elnevezése is lehetett. Dümmerling azt sem közli, hogy mely épületen milyen munkát végeztek családjának tagjai (tagozatok, szobrok, tondók, stb.). Laurísin Lajos Operaházat leíró műve az építés idejének publikációira támaszkodó, megbízható írás. A pesti szobrászattal foglakozó - és ezen belül is az eklektikus szobrászatot érintő - művek közül kiemelkedik Medvey Lajos összefoglaló katalógusa. Bár adatai megbízhatóak, csökkenti e mű hitelét, hogy nem közli adatai forrásait. Figyelemre méltó viszont, hogy közli a szobrok és lábazatok anyagát. Bajó Gyula kifejezetten épületszobrászattal foglakozó könyve viszont csupán a tudományos ismeretterjesztés szándékával íródott. Nem átfogó adatközlés és nem forrásmunka.