Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)
Esettanulmányok - Olajos Csaba: Az örökségvédelem új lehetőségei Észak-Borsodban
OLAJOS CSABA AZ ÖRÖKSÉGVÉDELEM ÚJ LEHETŐSÉGEI ÉSZAK-BORSODBAN Főépítészként arról a területről szeretnék beszélni, ahol élek, dolgozom, Észak-Magyarországról. Az örökségvédelem új lehetőségeit fogalmaznám meg és ezen belül is döntően a területi védelemről szeretnék beszélni, abból emelek ki, abból szemelgetek. A Hegyalja világörökségi terület, 2002-ben került világörökségi védelem alá és itt szeretném megjegyezni, hogy ez a téma jogszabályilag még nincsen kellőképpen lefedve és ennek ellentmondásai érződnek is. A hegyaljai táj tele van a 80-as években épült zártkerti épületekkel, amelyek arra a gazdálkodási időszakra jellemzőek. Abban az időben, ha megvettek egy 80 négyszögöles területet, akkor lerakhattak rá egy fakaruszt vagy akármit. Hogy ezekkel mit lehet kezdeni, ez egy nagy kérdés, hiszen ennek a kultúrtájnak nem ez a jellemzője. A Tokaj-hegyalj ai szőlőterületeken mindig nagyobb birtokok, nagyobb területek voltak a jellemzőek és az értékes tokaji bort mindig a belterületen őrizték, tehát a pincék mindig a belterületen voltak. Kezelnünk kellene, de pillanatnyilag nincsen lehatárolva jogszabályilag a Tokaj-hegyalj ai kultúrtáj. Nem tudjuk, hogy a világörökségi terület mettől meddig terjed. Hallunk bizonyos dolgokat, meg olvasunk különböző cikkeket, de ez a téma magyar jogszabályokkal nincsen lefedve. Egészen más Pannonhalma, egészen más Hollókő, ami műemlék jelentőségű területté van nyilvánítva. Érződnek is a hegyaljai körzet ellentmondásai. A bortörvény azt mondja ki Magyarországon, hogy a régi 2700 tőke helyett hektáronként 5400 tőkét lehet telepíteni. Ezt nem én találtam ki, ezt a hegybíró mesélte el, ebből az következik, hogy nem a hagyományos módon telepítik a szőlőt, hanem megszüntetik a támfalakat, ami jellemző volt a hegyaljai kultúrtájra. A teraszos szőlőtelepítés helyett a völgy irányú szőlőtelepítés jellemző és akkor csodálkoznak, hogy Mádon az eső elviszi a falut. Ezek olyan ellentmondások, amiket jelenleg nem tudunk kezelni. Szemünk láttára tűnik el a teraszos rendszer, a jellegzetes kultúrtáj. Sajnos a jogszabályok nem tudják követni a kialakult helyzetet. Hatósági problémák is vannak. A sváb településnek, Hercegkútnak van egy 1700-as években telepített pincesora, ahol nem áll meg az élet, folyik a fejlesztés, kálváriát akarnak építeni, de engedélyezési problémáik vannak. Új pincéket nyitnak, új borászatokat hoznak létre és ezeket szintén jóvá kellene hagyni valakinek, valakiknek, de kérdés, hogy kiknek. A hatóságok koordinálatlanságáról a legújabb élményem az, hogy az egyik mezővárosban a város közepén egy áruházat akart építeni egy magánvállalkozó. Azt mondtuk, hogy a meglévő, az utcakép szempontjából jellegzetes, az 1700-as évek végéről az 1800-as évek elejéről származó két épület megőrzésével kell telepíteni az áruházat, hogy a két épület is megmaradjon és a jellegzetes utcaképbe illeszkedjen az új beruházás. Mindenki, beleértve a város főépítészét, tudomásul vette a véleményt. Amikor engedélyezésre került sor, akkor a polgármester és a magánvállalkozó azt mondta, hogy úgy gondolja, hogy nem fogja tudni helyreállítani a két épületet, mert nincsen meg hozzá a szakmai háttér,
