A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

I. szekció - Tétényi Éva: Az Andrássy Út és környéke

terület jelenleg is kiemelt idegenforgalmi vonzerővel rendelkezik, de elképzelhető, hogy egy kisebb falunak, lássuk Hollókő esetét, bizony olyan terheléseket kell elviselni, amelyre vagy felkészülnek, vagy nem tudnak felkészülni, és akkor problémáik lesznek. A várható hatások közül a látogatók száma, és az, hogy a látogatók mennyi időt szeretnének eltölteni az adott helyszínen - például a szálláshelyek növelése, vagy a közlekedési problémák megoldása szempontjából - országos szintű megfontolást igényel. A helyszínek legalább az információs rendszer fejlesztésére kaphatnának támogatást. De bizonyos, hogy az úthálózat vagy a parkolási gondok megoldása is nagyon fontos. A szolgáltatások színvonalának növelése - nem csak egy ilyen védett területen és az örökség esetében - országosan jelentkező probléma lehet. Valamint minden történeti belvárosra jellemzők a parkolási gondok, amit valamilyen módon kezelni kell. A fenntartható fejlődés szép szlogen amiről ugyancsak órákat lehetne beszélni, amit ugyanúgy, mint az Európai Unió pályázatainak szép szlogenjeit, a nők esélyegyenlőségének növelését, a városi életminőség javítását, természetesen figyelembe kell venni. A legfontosabb azonban a megvalósítás. Ezért ütemtervet kell összeállítani, ha lehet, nem éves ciklusokban, hanem kicsikét tágabb kitekintésben rögzítve az elérendő célokat. Terézváros esetében például a városi közterek humanizálása, illetve átépítése volt a nagy cél. Ennek egyik konkrét megvalósult eleme az Operett Színház előtti terület átépítése már befejeződött és a Király utca most induló átépítése is hamarosan megvalósul. A rendszeres egyeztetések megtartása azért szükséges, mert lehet, hogy látszólag nem viszi előre a dolgokat, de a beszélgetések révén előbb-utóbb kialakul a kapcsolatrendszer. És azt is látom, hogyha mi idehívunk külföldi szakembereket és megpróbáljuk tőlük megtanulni a náluk már működő tárgyalási mechanizmust az nagyon jó dolog, de meggyőződésem, hogy ezt mi magunk között is meg tudnánk valamilyen módon oldani, ha kicsit jobban odafigyelnénk. Az egyeztetésnek sokkal nagyobb súlya van, mint ahogy gondoljuk, és a jövőkép felvázolási programokba valószínű, hogy be kellene vonni a civil szervezeteket és az ott élőket. Pontosan azért, mert egy program akkor működik jól, hogyha az ott lakó is magáévá teszi. Jelen esetben például a mi világörökségi programunknál együttműködési szándéknyilatkozatokat írtunk alá jelentősebb helyi intézményekkel, és a civil szervezetekkel. így azok az értekezletek, amelyeket konferencia formájában rendeztünk évente két alkalommal, nagyban elősegítették a program ismertségét. A világörökségi koordinátor vagy más, aki felvállal egy rehabilitációs programot, fontos kulcsszereplő, mert mindig kell egy ember, aki a vállára veszi a feladatokat. Az elkülönített költségvetési keret létrehozása egyelőre álom, de tudni kell, hogy a programok a megvalósításához pénzre van szükség. Ez nagyon fontos, mert enélkül semmi nem történik, és azt kell mondanom, hogy itt is van