A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

3. szekció - Klaus-Jürgen Bauer: A népi építészet Burgenlandban

pusztagazdálkodás a Fertőzugban (Seewinkel) még a XX. század elején is jelen volt. A Fertőzugban még látható néhány - természetesen rekonstruált pásztorkunyhó; ezek elsősorban giccses turista-látványosságként szolgálnak, távol a realitásoktól. Felsőpulya (Oberwart) környékén még ma is vannak roma települések, amelyek azonban ebben az összefüggésben kevésbé a normandiai struktúrájuk, mint inkább a nyilvánvaló szegénységük és az integrációjuk hiánya miatt keltették fel az érdeklődést. A dél-burgenlandi erdőkben is még megtalálható a félnomád erdei munkásoktól származó építmény, de nem túlzás, ha ezeket a tárgyakat egy letűnt kultúra egyedi maradványainak tekintjük. Be telepúés/új terület benépesítése Burgenland benépesedése három nagy hullámban történt. Az első (ismert) betelepedés a római időkben történt (kelta?) alapokon, amikor Burgenland a nagy pannóniai provincia részévé vált. Rómának a IV. század vége felé bekövetkezett visszahúzódása után minden bizonnyal továbbra is jelen voltak területünkön - ha nagyon kis számban is - a „bennszülött" őslakosság képviselői, nomád törzsek és néhány germán paraszt. Kiindulhatunk azonban abból, hogy az ún. „magyarok hódítása/Ungarnsturm" idején Burgenland mai területe messzemenően lakatlan volt. Csak ezután következett Burgenlandnak a mai napig legjelentősebb benépesítése, a Karoling-korban, a magyar honfoglalás után, amikor is nálunk Ausztriában a német honfoglalás utolsó szakasza volt folyamatban. A betelepülők frank törzsek voltak, a betelepülés frank falustruktúrában történt és minden bizonnyal a 995-ös Lechfeld-i csata után volt a legintenzívebb. Ez a frank honfoglalás a XI. században bizonyíthatóan teljesen lezárult. A frank ház- és falustruktúrák fennmaradtak a teljes középkoron át, egészen az újkorig, és innen terjedtek tovább Pannónia magyar és szláv térségeire. Burgenland bizonyos részein történt egy harmadik betelepedési hullám is, amikor is a török háborúk után horvátok telepedtek le tervszerűen, mérnökök által szerkesztett településeken, különösen az 1699-ben kötött karlováci béke után. Magyarországon számos ilyen tervezett település jött létre, míg a mai Ausztria területén az egyetlen ilyen település-alapításként a Bécsújhely (Wiener Neustadt) melletti Theresienfeldet lehet említeni, amely egy elhagyott területen telepes faluként jött létre, elnyújtott széles-utcás struktúrában. Az 1763. január 15-i udvari rendeletben Mária Terézia elrendelte egy „theresienfeldi császári és királyi földművelő település létrehozását", amelyet 1767-1769 között hoztak létre a bécsújhelyi földmérő, dr. Andreas Fourlani von Felsenburg tervei alapján. A település tengelyeként a trieszti birodalmi út szolgált, amelynek mindkét oldalán 100 méteres közökkel parasztházak épültek. A településhez tartozó földek közvetlenül a házak mögött húzódtak. Wöllersdorfnál a Piesting folyó medréből, a később Tirol-pataknak elnevezett 5,3 km hosszú csatorna vezeti a mai napig is a szükséges vizet a településhez. Az ivóvízellátás céljából a birodalmi út mentén hat, egyenként több mint 30 méter mély kutat fúrtak. A településsel egy időben építettek egy