A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

3. szekció - Klaus-Jürgen Bauer: A népi építészet Burgenlandban

plébániatemplomot és egy egyosztályos egyházi iskolát. Az új településen összesen 70 ház volt, ebből 50 parasztház és 13 „kis ház". Az első településeknek majdnem a fele Tirolból, a többiek többnyire a környékről származtak. A XIX. században az iparosodás ismételten behatóan megváltoztatta Burgenland településstruktúráját. A XX. század húszas éveiben intenzívebbé vált a településépítés, mint közfeladat, valamint a középületek építése (közigazgatás, templomok, iskolák) az akkoriban fiatal Burgenland tartományban. A hatvanas években robbanásszerű növekedés következett be a településépítésben; elsősorban a települések határában volt egy második közigazgatási jellegű építési hullám, iskolák, kulturális központok és utak építésé formájában. Ezen befektetések városépítési következménye volt a „település-szétterjeszkedés" (ún. „urban-sprawl"). Ma az Európai Unió struktúrafejlesztő támogatásai határozzák meg nagy vonalakban Burgenland építészetét. Epülettípusok A jellegzetes burgenlandi ún. hosszú házak valószínűleg már a római korban is léteztek, de csak a frank honfoglalás és a Karoling-örökség felosztása után alakultak ki a középkorban azon udvar- és telekstruktúrák, amelyek még a mai napig is jellegzetesek a falvainkra. A viszonylag szűk utcásfalvak és a még szűkebb udvarok típusának kialakulásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni Burgenland határ-régió („frontier - region" - Cséfalvay Zoltán) szerepét. Feltételezhető a szorosan egymás mellé épített házak védő szerepe (véd- és dacszövegség). A települések részben még ma is látható erődítés jellegű elemei (például Purbach) a topográfiai lag védekezési elemekben szegény vidéken éppen ennek a típusnak a megjelenését segítették elő. így például a házak eredetileg inkább kőből, mint fából készültek. Arthur Haberland egyik, a harmincas évekből származó kutatómunkájában arra hívja fel a figyelmet, hogy a szűk udvarok azért voltak ilyen szűkek, hogy azokban a szénás kocsik ne tudjanak megfordulni, és így különösen alkalmasak legyenek a védekezésre. A „hosszúház"-típus már a római korban is megtalálható volt, de ezek bizonyíthatóan ténylegesen a középkori, háromosztatú, frank hosszúház-típusra vezethetők vissza. Ezen háztípusnál a bejárat és a füstös konyha középen volt, hátul pedig egy (eredetileg nem fűtött) kamra, amelyet tároló helyiségnek használtak. Hátul az épülethez még istállók és egyéb melléképületek kapcsolódtak. így akár 50 méter, vagy még hosszabb épületek alakultak ki, míg azok szélessége a konstrukcióból eredően ritkán haladta meg az 5 métert. Érdekes különösen a soproni környéken fellelhető háztípus továbbfejlődése, amelyben egymás mögött több önálló lakás is található. Ezek a háztípusok akár a mai sorházak korai típusának is tekinthetők. Érdekes továbbá, hogy az utcafront felől felismerhető „frank homlokzati egyszerűség" (fränkische