Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

„C" SZEKCIÓ: A műemléki elvek változása a XX. században - MEZŐS TAMÁS: REKONSTRUKCIÓ ÉS/VAGY HITELESSÉG

áll még Eger, Kőszeg, Siklós, Szigetvár, Gyula, Kisnána és sorolhatnám a viszonylag jobb állapotban megmaradt erősségek sorát. Azokét a várakét, amelyek, ha nem kapnak sürgősen segítséget, maguk is a riegli régiségérték igen magas értékét közelítik, vagyis a teljes pusztulásét. A föld alól, régészeti eszközökkel felszínre hozott épületmaradványok bemutatása Közhelynek számít az a megállapítás, hogy a műemlékvédelmi beavatkozás egy sohasem volt állapotot hoz létre. Különösen igaz ez olyan épületmaradványokra, amelyek évszázadok óta, vagy még hosszabb ideje a társadalom számára „láthatatlanná", váltak. A régészeti kutatás célja a XIX. században még a tárgyi leletek, az épületmaradványok felszínre hozatala volt. Napjainkban a stratigráfiai ismeretek fejlődésével a konkrét történeti tudás gyarapításának, az abszolút és a relatív kormeghatározással fontos ismereteket feltáró tudománnyá vált az archeológia. Olyan információkhoz jutott ezáltal az építészettörténet tudomány, amelyek egy-egy földrajzilag vagy kultúrtörténetileg lehatárolható területen lehetőséget kínálnak az eltűnt építészeti kultúra tárgyi emlékeinek az elvi rekonstrukciójához. Szigorúan véve elméleti szempontból nem helyeselhető - a korábban idézett - Heinrich Jacobi által rekonstruált Saalburg castrumának bemutatása. Hasonlóképp elvetendő az Európában a II. világháborút követően megépült számtalan németországi, franciaországi, angliai és svájci ókori vagy őskori rekonstrukció is. Tudván tudva a gyakorlat elvi buktatóiról dolgozták ki régészek és építészek a kísérleti régészet fogalmát. Mennyiben lehet kísérleti a régészet? Különösen őskori emlékek katasztrofális vagy elhúzódó pusztulása alapján, kevesebb a lehetőség az eredeti állapotra következtetni, mint az építészetileg is jobban ismert római kori épületmaradványok esetében. Egy Szeged környéki, leégett vaskori lakóház ásatási eredményei alapján rekonstruált, majd felgyújtott lakóház égési maradványainak az eredeti régészeti adatokkal való összevetése útján következtetni lehet a rekonstrukció hitelességére. Vagy az eredeti bányából származó kőanyagból, az eredeti technológiával megépített xanteni amfiteátrum folyamatos és rendszeres pusztulásának regisztrálásával adatok nyerhetők a hasonló épületek használatáról, igénybevételéről is. Az építészettörténetileg és szerkezetileg hiteles rekonstrukciók pedig hozzásegítenek egy hajdan volt építési kultúra részleteinek a megismeréséhez. Elarmadsorban, ha elfogadjuk, hogy az építészet elsősorban téralkotó, téralakító művészet, tagadhatatlanul csak a hitelesen rekonstruált történeti terek által lehetséges az adott korszak építésének (őskori emlékek esetén), vagy építészetének a megismerése. Akár csak Xanten és Saalburg látogatottsági adatait ismerve, a nagyközönség érdeklődése is erősítheti azt a felfogásunkat, hogy eltűnt korszakok építészeti alkotásainak rekonstrukciója megfontolható. Az újra felépítés nem lehet tudománytalan, a régészeti és építészeti ismeretekkel ellentmondó. A terek és a tömeg lehetőség szerinti részleteinek a visszaadása, az enteriőrök-