Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

HOZZÁSZÓLÁSOK

PÓCS MARGIT Román András gondolatköréhez csatlakozik a tegnapi felszólalásom, amit most szeretnék pontosítani. A szekció figyelmét arra kívántam felhívni, hogy a műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberek, sokkal nagyobb hatékonysággal végezhetnék munkájukat, ha támogató társadalmi környezetet tudnának kialakítani. Az is meggyőződésem, hogy az ezredfordulón ennek vannak veszélyei, de én optimista vagyok. Annál is inkább, mert az ezredfordulón a XX. század végén az értékvédelem nagyon fontos tényező. Az emberek nem tehetnek arról, hogy nem tesznek meg olyan dolgokat, amelyekre nem szocializálódtak, amelyekre nem nevelték őket, és amely ismeretekkel nem rendelkeznek. Ezért kértem tegnap, hogy azt hangsúlyozzuk, hogy a műemlékvédelem hatékonysága csak támogató társadalmi környezet létrehozásával növelhető. Én a műemlékvédelemnek személyes elkötelezettje vagyok. Vannak itt kollégák, akik bizonyítani tudják, hogy közeledési referensként is lehet elérni eredményeket egy városban. Be lehet csempészni a millenniumi programba például a Szentháromság szobor restaurálását, amelyet költségvetési keretből nem biztos, hogy el lehetett volna végezni. Tehát meg lehet könnyíteni a műemlékvédelem dolgát akkor, havannák segítőkész támogatók. Meggyőződésem, hogy az individumok szintje ugyan olyan fontos, mint a kormányzati szint, sőt most az új század elején, a civil társadalom, ha tudatosan törekszik a jóra, akkor a döntéshozókat helyzetbe hozhatja. Hiszek abban, hogy rengeteg tartalékunk van. Középtávú programként be lehetne építeni a bölcsészoktatásba is ezeket az ismereteket.