Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

ZÁRÓ PLENÁRIS ÜLÉS - LŐVEI PÁL: „A" SZEKCIÓ

Somorjai Selysette „A műemléki inventarizáció" című előadásában, először arra a fogalmi tévedésre mutatott rá, amely megpróbálja szembeállítani a gyors eredménnyel kecsegtető inventarizációt az időnként lassan készülő műemléki topográfiával. Valójában az inventarizáció a topográfiai jellegű gyűjtő munkák összessége, a műemlékjegyzéktől a kistopográfián át a nagytopográfiáig, vagyis a műemléki értékek bármilyen céllal történő összeírása. Ennek a munkának az alapja csak a helyszíni bejárás lehet, mert a levéltári források viszonylagos szegényessége, hiánya következtében Magyarországon a legfőbb értékfeltáró forrás maga az épület. Az épület történeti, építészettörténeti forrás jellege hangsúlyosan szerepelt egyébként Marosi Ernő előadásában és más korábbi írásaiban is. A revízió, a jegyzék bővítése, a különböző jellegű topográfiák készítése és kiadása egymásra épülő folyamat. Az elkövetkező években értelmes határidő kitűzésével ezekből a munkákból sok mindent el kell végezni úgy, hogy valamilyen mértékű munka az ország minden részén folyjék. Össze kell gyűjteni minden, rendelkezésünkre álló vizsgálati anyagot, és meg kell próbálni koncentrálni az erőket. A képzett szakembergárda meglehetősen szűk körű, ezért fel kell kutatni mindenhol a speciális szakmai tudással rendelkezőket, és meg kell nyerni őket a munkára. Az értékfeltárás nagyon fontos a társtudományokhoz való viszony szempontjából is. Ez az, amivel a műemlékvédelem hozzájárulhat a történettudomány, a művészet és építészettörténet, a művelődéstörténet, stb. forrás bázisának növekedéséhez. Mindkét utóbbi előadást különösen fontosnak érzem azért, mert programot adnak a jövőre nézve, egy olyan időszakban, amikor igen nagy az elbizonytalanodás, és esetenként tanácstalanság jellemzi tevékenységünket. Az előadások után hozzászólásában Ivicsics Péter a párhuzamos gyűjtőmunkák kiszűrésének lehetőségére kérdezett rá. Sebestyén József a települések egészére vonatkozó vizsgálatok fontosságára hívta fel a figyelmet, utalva az erdélyi, szász, illetve székely topográfiai munkák előrehaladására.