Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

ZÁRÓ PLENÁRIS ÜLÉS - NAGY IMRE: „B" SZEKCIÓ

NAGY IMRE „B" SZEKCIÓ A „B" szekcióban nem elméleti, hanem nagyon gyakorlatias és probléma­felvető jellegűek voltak az előadások. Valamennyi előadó diaképekkel illuszt­rálta gondolatait, amelyek nagyon szemléletesek voltak. Én azt kérdeztem magamtól, hogy vajon lerágott csont-e ez a téma, az épí­tészeti örökség helyi védelme. A szekcióülésen elhangzottak, tehát a problé­mafelvetések, gyakorlati tapasztalatok bemutatása volt, de néhány elvi fejtegetés is elhangzott, ami azt igazolta vissza, hogy a helyi védelem nem le­rágott csont, hanem olyan kérdés, amivel foglalkozni kell. Igazolta ezt a nagy érdeklődés is, hiszen kb. 80 fő vett részt a szekció lésen. Különössége volt a szekciónak, hogy az előadók valamennyien főépíté­szek voltak, vagy most is ebben a státuszban dolgoznak, vagy mint Széphegyi László, jelenleg az OMvH-ban vezető felügyelő, de korábban szintén főépítész volt. Az első előadó Tóth Zoltán elméleti jellegű összefoglalással kezdte. Az azonosságot és különbözőséget fogalmazta meg a helyi és az országos véde­lem tekintetében. Hangsúlyozta persze, hogy nem főépítészként fogalmazta meg ezeket a különbségeket, hanem egy szakember magán véleményeként. Kifejtette, hogy a helyi védelemben is nagy jelentőségű az integrált értékvé­delem. A helyi és az országos védelemben négy területen érzékelt különbsé­get és ilyen értelemben csoportosította mondanivalóját. A négy terület: a védett objektum jellege és a védelem időtávja vonatkozásában, a védett terü­let kiterjedése a védelmi eljárás tekintetében. Ezek többé-kevésbé köztudott dolgok, de így összefoglalva, az újdonság erejével hatottak. Vázlatosan összefoglalva az elhangzottakat, a védett objektum jellege te­kintetében azt mondta, hogy az országos szintű védelem az egyházi épületek kivételével általában a társadalmi elit által használt, döntően városi épületek­re és középületekre vonatkozik. Ezzel szemben a helyi védelem a kisember építészetére koncentrál, döntően a községekben, falvakban vagy a városok­külső részein, a külvárosokban található. A védelem időtávja vonatkozásában az országos védelem, a római emlé­kektől máig mintegy 2000 évet ölel át, ezzel szemben a helyi védelem időtáv­ja sokkal szűkebb: döntően a múlt század elejétől, tehát a XIX. század elejétől napjainkig tartó időtávot fogja át. Jellemző, hogy az országos védelemmel ál­talában funkcióváltás is jár, míg a helyi védelem zömmel eredeti funkciót megtartó védelmet jelent. Az országos védelem kiterjed az épületen kívül a telekre és közvetlen környezetére, vagy még azon is túl, kivéve a népi építé­szetet, a helyi védelem azonban általában csak az épületre magára vagy az épület egy-egy jegyére, jellegzetességére koncentrál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom