A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

A szekció - Nagy Tiborné: A műemlék és tulajdonosa

terheket az önkormányzat nem tudta vállalni. Ott, ahol vállalták, és az épület átkerült az önkormányzat tulajdonába, lehet szó az elidegenítésről. A vagyonátadás és az eladás feltételei részint azonosak, részint eltérőek. Az eladhatóság vizsgálatának szempontjai általában: — az épület műemléki, eszmei, történeti stb. értéke, a település életében, történetében betöltött szerepe feltétlenül közösségi tulajdont igényel-e; — a fizikai fennmaradást biztosító vagy fenyegető körülmények vizsgálata, statikai vagy egyéb szakvélemény, korábbi vagy az elidegenítéshez készítet dokumentáció alapján; — értékvizsgálat — ahol lényeges és értelmezhető — inventárium jelleggel, az eladás pillanatában még meglévő és továbbra is megőrzendő értékekről; — részint a fizikai lét, részint a műemléki értékek hosszú távú megtarthatósága vagy visszaállítása lehetőségeinek biztosítása, eredeti állapotokhoz való visszatérés lehetőségeinek vizsgálata; — a lakóháznak épült-e eredetileg az épület, ületve esetleges átalakítása a műemlékhelyreállításnak és/vagy legalább az elvárható minimum komfortszinten egy lakáskialakítás műszaki feltételeinek megfelel-e, vagy az épület eredeti funkciójába visszahelyezendő, mert aránytalanul nagy károk okozásával tehető szabályos lakóépületté és/vagy eredeti értékei ezt feltétlenül indokolják; — építésénél fogva alkalmas-e társasházi tulajdonformára, vagy csak egy tulajdonos esetén van remény a méltó használatra és fennmaradásra; — a társasházi formánál a ház közös helyiségeit, padlásterét, pincéjét stb. a lakások tulajdonosai vehetik-e meg, vagy külön albetétbe kerülve el kívánják adni, s ezzel „kitömni" funkcióval az arra egyébként alkalmatlan épületrészeket (lásd 0 utcai pince esete, Andrássy úti tetőterek stb.); — városrendezési, műemlékhelyreállítási szempontok vizsgálata (például rendezési terv vagy a műemlék érdeke bontást ír elő a melléképületre, utólag épült garázsra stb. amelyek eladása lehetetlenné teszi ezen tervek végrehajtását); — a fent is részletezett átalakítási, visszaalakítási munkák, az esetleges statikai problémák megszüntetése elvárható-e a tulajdonossá váló lakóktól, — s ha el is várható, megoldható-e, vagy reálisan képesek-e rá (például egy 40 lakásos Andrássy úti ház födéméinek cseréje, amely csak kiköltöztetéssel oldható meg; tömeges szükséglakás, többes társbérlet következményei — pl. középső szobában és az abból nyíló két zsákszobában három önálló család lakik, s lenne külön-külön tulajdonos; a többemeletes épületben ötletszerű leválasztások miatt a vizes helyiségek és strangok összevisszasága, a komfort teljes hiánya — mely problémák bármelyike is csak lakásszám csökkentéssel, alaprajzi és funkció átrendezéssel orvosolható; az épület freskós díszterme fölött házilag barkácsolt fürdőszoba; fafödémeken szakszerűtlenül kialakított vizes helyiségek; földszinti üzletek szükséglakásként; boltozott helyiségek több részre osztva; freskós mennyezet alatt WC és fürdőszoba stb., a sor végtelenül folytatható); — összefüggésben fentiekkel is, melyik megoldás esetén kerülhető el valószínűbben az ingatlannal kapcsolatos csőd alá vonás, pereskedés stb. — ezek esetében akár több évre bekövetkezhet az az állapot, amikor a műemléknek fenntartására kötelezhető tulajdonosa nincs. Mégis, a fő rendező elv számunkra az, hogy ahol csak lehet, vehessék meg a műemlékeket, annál is inkább, mivel a lakástörvény előírásai következtében az önkormányzatok szinte egyálta-