A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)
Záró plenáris ülés - Hozzászólások - Páll Attiláné
Páll Attiláné hozzászólása Ha az ember nem szakember, nem építész, vagy nem műemlékes, hanem csak egyszerűen szeretettel fordul valamilyen téma felé, akkor a szaktudás hiánya előny is, hátrány is. Hátrány abban az értelemben, hogy nem ismer egy területet a maga teljességében, részleteiben, viszont előnye az, hogy nem kötik korlátok. Nagyon örültem, hogy a soproni polgármester úr kiejtette a száján ezt a fogalmat: kultúrtáj. Én a múzeum munkatársaként hosszú évek óta harcolok a saját kultúrtájunk értékeiért. Egy olyan területért, amely 4000 év kultúráját öleli fel. Ebben van régészeti érték: így bronzkori- vaskori földvár, egy halomsír mező, természeti érték: olyan növények borítják, ami miatt természeti védelmet kapott, egy téglagyár, amely közel száz éves és már működik, és egy óváros, egy kis falu, amelyben vannak még a paraszti építészetnek emlékei. Nagyon nehéz volt településemet ráébresztem saját értékeire. Ugyanis a hivatalos álláspont az volt, hogy ez egy szocialista város, amelynek nincs múltja, nem lehetnek hagyományai, nincs mit megőrizni. Tulajdonképpen az elmúlt hosszú évek alatt a segítség először, első lépésként mindig kívülről jött. És szeretném felhívni a figyelmet a közép- és felsőszintű intézmények felelősségére. Hiszen, ha ezek a segítségek, erkölcsi- és gyakran anyagi támogatások nem jöttek volna, ezek az értékek elpusztultak volna, nem kerültek volna a figyelem központjába. Amikor már valami megmutatkozik belőlük, és ezek a csiszolatlan gyémántok elkezdenek ragyogni, akkor természetesen a saját településem vezetői is felismerik; akkor már megpróbálják elfogadni, esetleg tenni is érte. De ez nagyon hosszú idő, és nagyon sok külső segítséggel lehetséges csak. Fejérdy Tamáshoz írtunk néhány hónapja egy levelet, most éppen a téglagyár megmentésén fáradozunk, melynek minden egyes értéke hosszú küzdelemmel volt csak megmenthető, tehát minden egyes értékért meg kellett vívni a magunk kis harcát. A keddi kiránduláson — gondolom mindenki megfogalmazta a maga véleményét a látottakról — azon túl, hogy nagyon jól éreztük magunkat, rendkívül gazdag volt a program, sok hasznos dolgot láttunk, tapasztaltunk. Engedjék meg, hogy elmondjam a saját benyomásaimat. Restaurátor kollégáimnál látom, hogy mennyi szeretettel, türelemmel, figyelemmel és alázattal fognak hozzá egy régi tárgy restaurálásához. Én erre az alázatra helyezném a hangsúlyt, és kérem a fiatal építészeket, akik műemlékek helyreállításával foglalkoznak, erről az alázatról soha ne feledkezzenek meg.
