Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

I. szekció - Hajnóczi Gyula: Római emlékek védelme Magyarországon

HAJNÓCZl GYULA RÓMAI EMLÉKEK VÉDELME MAGYARORSZÁGON Előadásom több gondolatcsoport köré formálódik: Először kronológiaitag tekintem át a témát, azután különböző intézmények (az Országos Műemléki Felügyelőség, a Budapesti Műszaki Egyetem, a különböző tervező vállalatok) munkájának tükrében próbálok egy-két elvi problémát fölvillantani, érzékeltetni. A korai időkben, tehát akkor, amikor a magyar archeológia, a római kori régészet kialakult (és ez szinte a '30-as évekig tartott), az épü1et-emiékek - szemben a mobiliákkal, a történetileg sokkal jobban kihasználható és érdekesebb anyaggal, jelesül a kerámiával, .érmekkel stb. - háttérbe szorultak. Torma Károly például, dki a polgárvárosi amfiteátrum északi részét tárta fel,valahol azt írja, hogy sikerült az útépítőknek az amfiteátrum köveit eladni, miáltal az ásatás költségei kevesbedtek. Nagy Lajos - aki folytatja, de már enyhébben - ezt a sajátos szemléletet, azt mondja: igen, megtaláljuk az épületet, dokumentáljuk, és tulajdonképpen nem is tudunk vele mit kezdeni. Tehát az anyagi kultúrának ez a 1egmonumentá1i

s abb része és oldala valójában kezdettől fogva valamiféleképpen háttérbe szorult. Volt azonban ellenpélda is. Tudjuk, hogy éppen a polgárvárosi amfiteátrum fellelésekor, 1872-ben, már fölvetődött egy rekonstrukció gondolata, eredménye az első magyar római kori védőépüiet vagy valami ilyesmi. Ebből a polista korszakból származik a fertőrákosi Mithras-szentély egy grotta jelleget kifejező kis építménye is, ami sajnos a múlt évben összeomlott. A két világháború között, a '30-as évek végén, egy olyan nagyvonalú és előremutató példa született meg hazánkban, amelyik sajnos nem lett paradigma, mint pl. Esztergom a műemlékvédelem egy másik vonalán. Ez a Geró László által rekonstruált Árpád Gimnázium melletti katonai amfiteátrum helyreállítása. Ő, tudjuk, olasz szellemben kezdett alkotni, és a későbbiekben is megtartotta ezt az irányvonalát. 1938-39-ben tehát egy korszerű elveket kielégítő paradigma született, amelyiket aztán a későbbiekben sajnos agyonhallgattak. Mint ahogy érdekes módon az egész régészeti föltárásról (melyben Nagy Tibor, Szilágyi János és Csemegi József dolgozott) nem történt meg mind a mai napig kellő értékelés. Gerő László azt vallotta, hogy a lepuszult részeket konzerválni kell, ahol pedig a legjobban elpusztultak a részletek, részleges rekonstrukció is végzendő. Egy másik olaszos példa is idekívánkozik, és ez a Lux Géza által elképzelt, az akkor Quirinus bazilikának nevezett (ma már tudjuk: császári aula) védőépülete. Lux félnyerget képzelt el a bazilika szinte felére, és abban helyezte el - fölül világítós megoldásban az ismert szép mozaikokat. A másik töredék számára szintén egy fö1ü1 vi 1 ágítós épületet készített. így az, aki bemegy az enteriőrbe, nyeregtetőt lát, kipingált szaruzatokká 1 és egy elég otromba oldalsó ablaksorral. Ám ha az eredeti terv valósult volna meg, akkor ezt is úgy lehetne értékelni, mint adott archeológiai környezethez ragaszkodó, és nem attól független apparátussal dolgozó megöldás t. A II. világháború befejezését követően is folytak