Plank Ibolya: Hollenzer László (1870-?) műemléki fotográfus emlékkiállítása (Kiállítási katalógusok Budapest, 1990)

Hollenzer László műemléki és művészi fotográfus

tiszteletre méltó elnöke báró Forster Gyula tőle telhetően igyekezett mindig megbízással ellátni..." őket. A MOB-iratok között nem maradt fönn rájuk vonatkozó feljegyzés, megbízólevél, és az építészek év végi jelentéseiben sem szerepelnek külön a felvételek készítői, ill. a fényképeztetésre fordított költségek. Az eredeti iktatókönyvi bejegyzések azonban kivonatszerűen föltüntetik a fotográfusoknak adott megbízásokat, és azok teljesítésével kapcsolatos információkat. Ezek szerint Hollenzerék, első munkáik során a vajdahunyadi várat, a gyulafehérvári székesegyházat, a tövisi és marosszentimrei templomokat, és valószínűleg a kolozsvári ferences zárdát és a lékai várat örökítették meg felvételeiken. A munka költségeire 1902 októberében 1000 korona előleget kértek. 1912-ig további jelentős megbízatásokat teljesítettek, és honoráriumuk átlag évi 1000—3000 korona között mozgott. A Halászbástya 1902. évi rendezése során kerültek elő a domonkosok egykori templomának alapfalai, sírokkal és középkori sírkövekkel együtt. Az ásatás helyszínéről és a szenzációs kőleletekről Hollenzerék készítették el a színvonalas és mára pótolhatatlan felvételeiket. Fényképezték ebben az időben a kassai székesegyházat, a dési-, a zsámbéki templomot, és az 1906-ban újult erővel meginduló gyulafehérvári székesegyházat és a vajdahunyadi vár kutatásának, helyreállítási munkálatainak részleteit is. E két utóbbiról különösen sok — 300 db — képet készítettek. 1910-ben bízták meg őket a bécsi cs. és kir. hadügyminisztérium levéltárában levő magyarországi várak alaprajzainak reprodukálásával. Az 1912-es év az erdélyi kastélyok fényképezésének az éve, amit Hollenzer már Okos László nélkül végzett. Ekkor készültek a gernyeszegi, a sáromberkei, az aranyosmeggyesi és a marosvécsi felvételek. Megbízatásai és elszámolásai mellett két érdekes bejegyzés is fennmaradt. 1908ban felterjesztést nyújtanak be az udvari fényképész cím elnyerésére, de a Kereskedelemügyi Miniszter értesíti a Bizottságot, hogy ezt a címet csak szabályszerű folyamodvány és 2000—2000 korona díj lefizetése mellett nyerhetik el. Ez utóbbit az érdekeltek nem tudták teljesíteni. Hollenzer László 1913-ban már a Bizottság elnökénekpártfogását kéri, hogy az 1907. évi III. tc. 9. §-a alapján a Kereskedelmi Minisztériumtól kamatmentes állami kölcsönben részesülhessen. Förster Gyulához, és a miniszterhez írt kérvénye rávilágít a kialakult pénzügyi zavar okainak egy részére: „..Ámde ha tekintetbe vesszük az ezen munkálatokra és a mai technikai követelményeinek megfelelő összes berendezéseimet, melyekkel nehéz megbízatásomat lebonyolítom, több mint 50000 koronában van, és ezzel szemben évi forgalmam illetve az állam részéről megbízatásom 1000—3000 korona között váltakozik, leszámítva azutazási költségeit valamint az időt stb. — Állami megbízatásaim mellett a mai nehéz és nyomasztó viszonyok között üzememet fenntartani képtelen vagyok, miután jövedelmem 70%-át a kölcsönvett összeg kamatjai emésztik fel. Hogy példával szolgálhassak, 14 év alatt 22000 korona kamatot fizettem ki, mely annyira kimerített, hogy a jelen esetben a kamatot sem tudom fizetni, hanem újabb és újabb kölcsönöket kell felvennem. Ehhez járult még, hogy az egyik hitelt nyújtó bank, a Józsefvárosi Bank Rt. felszámolás előtt áll — teljes hitelemet felmondotta és azt újabb bank a jelen válságos időben átvenni nem hajlandó. Ha pedig Kegyelmes Uram atyai jósága is kérésemmel elutasítana, úgy a közel jövőben 1 —2 hónapon belül, a 25 évi tevékenységemért, valamint a hazánkban és külföldön elért erkölcsi sikereim jutalmául, 4 gyermekes családapa létemre szegény munkatársammal Okos Lászlóval együtt, a háromszorannyit érő ...vagyonúnkból leszünk kiárverezve..." Ezen folyamodvány mellett elkeseredett hangú levélben Forster Gyulának a támogatását is