A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - TÓTH Ernő: A hidak megóvása és műemléki védelme

szerepével az építészeti szemléletben dr. Gáli Imre foglalkozott a legrészletesebben, előtte is több neves mérnök írt hídesztétikai kérdésekről tanulmányt. A hidak lehetnek művészi létesítmények, még ha nem is olyan monumentálisok, mint Német-, Olasz-, Spanyolország sok-sok festői hídja. Nem állítom, hogy a régi - és kevésbé régi - hídjaink zöme építészeti, történeti- és művészeti értékkel bír, ám közülük számos egy vagy több szempontból megőrzésre érdemes. HÍDJAINK KEVÉSSÉ ISMERTEK Kis túlzással az építészettörténet „mostohagyerekeinek" mondhatók hídjaink, miért? Ennek több oka is lehet: információ és érdeklődés vagy művészeti, építészeti és történelmi ismeretek hiánya. A hazai építészettörténeti könyvek, albumok, melyek igen értékesek, általában csak a Lánchidat és a hortobágyi „kőhidat" említik, mutatják be. Genthon István háromkötetes nagy művében 1182 kép közül csak négy híd képe látható (az említetteken kívül a váci Kőszentes és a karcagi Zádor-híd). Régi magyar hidak című könyvével dr. Gáli Imre úttörő munkát végzett, több mint 150 boltozatot mutatott be, közülük mintegy negyven híd történetét levéltári kutatások alapján részletesen is bemutatta, s egyes hidak ismertetését a Műemlékvédelem és a Mélyépítéstudományi Szemle hasábjain is megjelentette. Sajnálatos, hogy műve csak 2000 példányban jelent meg, nem vált igazán közkinccsé. A hazai útikönyvekben, autóatlaszokban csak 10-14 hídról van szó, sajnos több esetben hibásan és a nem is igazán értékes hidak bemutatásával. Meggyőződésem, hogy az építészeti örökség és ezen belül a hidak védelme csak a társadalom széles rétegeire támaszkodva oldható meg. Természetesen a hidakkal foglalkozók is sokat tehetnek a hidak megismertetéséért, nagy példányszámú albumok, hídtörténcti írások azonban sokkal inkább az építészet egészét bemutató művekben jelenhetnek meg. A magunk eszközeivel igyekszünk, igyekszem hiánypótló kutatásokat végezni. Eddig öt megye hídtörténetét sikerült forrásműként is használható képeskönyvben megírni, szükséges lenne azonban széleskörű együttműködés történészek, régészek, térképészek, levéltárosok, helytörténészek, építészek, mérnökök között. így lehetne az örökség fehér foltjait feltárni, így lehetne elősegíteni a ma még meglévő értékeink feltárását, megőrzését. DIÓHÉJBAN A HAZAI HÍDÁLLOMÁNYRÓL Magyarországon mintegy 11 ezer híd van, bár biztosat csak az országos közutakon lévőkről tudok. Itt 5900 híd van, 1 millió m2 felülettel, mintegy 200 milliárd Ft értékben. A római korból - sajnos rendkívül töredékesen - az aquincumi akvadukt, a Dunakanyarban hídfők, Öskün és Pátkán völgyzárógátak, az ősküin talán az áteresz is. A római korinak tartott hidak közül a ráckeresztúri, a budakalászi elpusztult, a százhalombattai legfeljebb csak részeiben eredeti, sajnos alapos régészeti kutatás ismereteim szerint hidaknál még nem történt. A honfoglalás után főleg a 13. századtól vannak híradások, okleveles említések hidakról, cölöpmaradványok a Sajó, Rába, Zala medrében, melyek eredetiek lehetnek, műszeres vizsgálatuk azonban hiányzik. Folyami állandó híd Szolnoknál épült 1562-ben, ennek története részletesen ismert, rendkívül érdekes. A török korban épített, már említett hajóhidak mellett öbb várbejáró hídról vannak megbízható katonai felmérések és maradványok. Sajnálatos, hogy a várak „rekonstruált" hídjainál gyakran nem törekednek az eredetihez közelálló kialakításra, a vasbeton megoldások nem érzékeltethetik az eredetit (Diósgyőr, Szigetvár stb.). Az I. katonai felmérés (II. József korából) szinte kimeríthetetlen tárháza a kutatásnak. Egy példa Heves