A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - SISA Béla: Tájházak

SISA BÉLA TÁJHÁZAK Magyarországon már a múlt század végén intenzív volt a népi építészeti emlékek kutatása, sőt a honfoglalás ezer éves évfordulójára elkészítették a millenniumi falut. A történelmi Magyarország megyéi adtak össze pénzt és rekonstrukcióként építették meg az épületeket. Tehát nem áttelepítették, hanem felépítették Budapesten azokat a házakat, amiket sajnos a kiállítás után elbontottak. A kezdeti falukutatások olyan konkrét eredményt - melynek alapján fel lehetett volna építeni a tájházakat - nem hoztak. Jelentős áttörés 1932ben volt, amikor megnyitották Balassagyarmaton a palóc tájházat. Ez a ház már helyreállítás volt, bár meglévő épületeket telepítettek mai helyükre. Ezzel párhuzamosan Veszprémben, a Balatontól északra, a bakonyi ház megépítése során rekonstrukciós elveket követtek. Nem egy meglévő épületet helyeztek át, hanem egy teljesen új épületet építettek és abba rendeztek be enteriőröket. Teltek, múltak az évek és sok kísérlet történt arra, hogy falumúzeumot vagy tájházat létesítsenek, de ezek a kezdeményezések nem jártak eredménnyel. A népi műemlék kifejezést, mint fogalmat már az 1930-as években használták, de Európában országonkéntjelentős eltérés van ezen épületek definiálásában. Magyarországon szerencsés volt a helyzet. Dr. Vargha László professzor konkrétan meghatározta a népi műemlék fogalmát, dr. Balassa M. Iván pedig a tájház fogalmát. Leegyszerűsítve, a vidék építkezéséhez kapcsolódó, a paraszti kultúrához fűződő értékes építményeket, népi műemlékeknek nevezik. Tájház az, amikor egy épületet eredeti helyén megmentenek és korhűen berendeznek, - szervesen idetartoznak a kis mesterségek, és azok objektumai is. Magyarországon az 1949. évi törvény tette lehetővé a népi műemlékek védelmét. Az első korszerű műemlék-helyreállítás Mendele Ferenc nevéhez fűződik, akinek tervei alapján készült el 1961-ben Nagyvázsonyban, a Balaton északi partjától nem messze az ún. Schumacher ház. Ez az első, mai értelemben vett műemlékhelyreállítás. A munkát a Műemlékfelügyelőség (OMF) szakemberei irányították és saját kivitelező egységei valósították meg. Ezzel a helyreállítással lezárult egy nagyon jelentős korszak és új fejezet kezdődött a népi műemlékvédelem területén. Az 1960-70-es években hazánk területén 30-40 tájházat alakítottak ki. Ezzel egyidőben a népi építészeti „szakma" karakteresen ketté is vált. A falumúzeumokba áttelepítésre került épületek, - ha műemlékjegyzékben szerepeltek is, - műemléki védelme megszűnt. Áttelepítésük helyén ezeket az objektumokat múzeumi tárgyként kezelték. Az in situ, azaz a helyszíni megőrzés, pedig az Országos Műemléki Felügyelőség feladata maradt. A népi építészeti emlékek legnagyobb része lakóház. Jóval kisebb számban vannak a kismesterségek épületei. A felgyorsult életmód változás következtében, az. utolsó húsz-harminc évben a legértékesebb épületeket csak akkor lehetett megmenteni, ha azok fokozott védelem alá kerülésével, és teljes értékű műemléki helyreállításával közösségi célú, múzeumi rendeltetésű tájházkénti helyreállításával biztosítva lett fennmaradásuk, működésük. 1974-ben elkészítettünk egy nagyszabású programot. Ez azt jelentette, hogy a Minisztertanács tíz éves időszakon belül évenkénti bontásban jelentős összeget bocsátott az Országos Műemléki Felügyelet rendelkezésére. A támogatási összeg különös értéke az volt, hogy az épületek megvásárlására, állami tulajdonba