A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)
Előadások / Presentations - SISA Béla: Tájházak
vételére is fel lehetett használni. A program alkotója dr. Barcza Géza volt. A tényleges munkát az OMF Népi Csoportja végezte és irányította. Eredményekként tíz év alatt a tájházak száma negyvenről kétszázra emelkedett, így Magyarország minden területének - még a legkisebb zugoknak is - volt lehetősége tájház létesítésére. A program megvalósítása során az épületeknek az volt a szerepe, hogy közösségi célú objektumokká váljanak. A teljes értékű műemlék helyreállítással, kutatással, a kivitelezés folyamatos felügyeletével helyreállított épületek általában múzeumi célt szolgáltak. A program keretén belül a felújított, helyreállított épületek döntő többsége tájház lett, ami lehetőséget kínált a települések lakóinak, hogy emlékeiket, tárgyaikat méltó körülmények között helyezzék el. A múzeumi tárgyak elhelyezése és a berendezés etnográfusok feladata volt. A program keretén belül olyan eredmény született, amelyre méltán vagyunk büszkék mind a mai napig. A rendszerváltozástól azt vártuk, hogy a magyar kultúrát kifejező, karakteresen szép épületek fokozott védelemben fognak részesülni. Sajnos nem így történt. Az állami tulajdon megszűnésével ezek az épületek általában az önkormányzatok kezébe kerültek. Mivel a tájházak hasznot nem hoznak, vendégek alig látogatják, bevételt nem termelnek, csak baj volt velük. így az új tulajdoni viszonyok veszélyt jelentenek a tájházak megmaradása szempontjából. Az épületek fenntartását, belső berendezésük megtartását biztosítani kellett. Ennek érdekében munkatársaimmal kidolgoztunk egy támogatási programot, a helyi adatok és igények felmérésével. E felmérés alapjín összeállított programtervezet hosszas miniszteri előszobázás után zöld utat kapott. A hat évre szóló program keretében elszámolási kötelezettség mellett évenként 30 millió Ft-ot biztosíthatunk a múzeumi rendeltetésű épületek tulajdonosainak az épületek fenntartására, karbantartására. A program két éve működik, s eredményként ezeket az épületeket - a múzeumi rendeltetésű tájházakat, szinte hiánytalanul mentettük át a mába. Nem lett belőlük kocsma, nem lett belőlük nyaraló, stb. Bár az állami tulajdon megszűnt, de az állami gondoskodás megmaradt. Ezzel a programmal párhuzamosan a Munkaügyi Minisztériummal is tárgyaltunk. Szerettük volna, hogy minden tájházban legyen napi 8 órás gondnoki szolgálat. A lakatlan épületek rendszeres szellőztetés, karbantartás nélkül nagyon-nagyon sérülékenyek és fokozottan pusztulnak. A program beindult, egy év után azonban, adminisztrációs és egyéb okokból abbamaradt. Magyarországon összesen tízezer épület áll műemléki védelem alatt, ebből megközelítőleg 1800 a népi műemlékek száma, a teljes magyar műemlék állománynak kb. 18%-a. A népi műemlékek védelmétől jóformán minden pénzt megvontak, két éve úgyszólván egy fillért sem kaptunk helyreállításra, tehát a teljes értékű mú'emlékhelyreállításokra, nincs fedezet. De mindig voltak és szerencsére vannak jóakaratú emberek, így az élet nem áll meg. Magán tájházak születnek és néhány település módot talált arra, hogy tájházat létesítsen, összegyűjtve a történeti értékeket. így a tájházak száma az elmúlt két év alatt 15-20-szal növekedett. Az előbb említett program csak a korábban helyreállított épületek helyzetét oldotta meg. Külön programban szeretnénk foglalkozni a többi veszélyeztetett emlékek megmentésével. Folyamatban van a szélmalmok, vízimalmok, szárazmalmok mentési programjának előkészításe. Ezek az épületek 1962 óta használaton kívül állnak, akkor lehetetlenné tették a működtetésüket. Nagy részük ma is magántulajdonban van és egyre több család nem nagyon tud mit kezdeni egy folyamatos karbantartást igénylő épülettel és annak szerkezetével. Hasonló elképzeléseink vannak fatornyokra és más egyházi emlékekre is. A temetők felmérése óriási lendülettel folyt, több száz ember foglalkozott, de igen kevés eredménnyel. Népi műemléki védelem alatt álló temetőnk kettő van: egy fából készült csónak alakú fejfás sírjelekkel Szatmárcsekcn, és egy református kősírjeles temető a Balaton felvidéken, Balatonudvariban. A múzeumi rendeltetésű helyreállított épületek mellett 1974 óta folyamtosan támogatást kapnak a magántulajdonban lévő épületek tulajdonosai is, néhány ezer forintot, ami meszelésre vagy kisebb javítási munkára elegendő. Hivatalunk más jellegű támogatási lehetőségével és ezekkel a programokkal egy hajszálvékony védőhálót sikerült a műemlékjegyzékben lévő népi műemlékek köré vonni.
