A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - POMOZI István: Festett kazettás famennyezetű falusi templomok

a régi falak, a középkorból fennmaradt építészeti tér keretei között. A katolikus felfogás szerint az istentisztelet legfontosabb mozzanatai az oltáron játszódnak le, - ezért kell mind építészeti, mind dekoratív szempontból a leghangsúlyosabb pontban állnia. Az evanéglikus templomokban erősen megnőtt az igehirdetés szerepe, ezért az oltár és a szószék, azaz a szószékoltár a belső tér legfontosabb eleme. A protestáns templomokban a hangsúly már nem az oltár felé forduláson, hanem a szószékoltár, illetve a szószék körülülésén a prédikátor jó láthatóságán és hallhatóságán van. Ezért és a férőhelyek számának növelése érdekében is szokásos a nyugati karzaton kívül a szentélybe is karzatot építeni. így még hangsúlyosabbá válik a templomtér terem jellege. Az 1526-os mohácsi vész után a fejlődés jelei csak a XVIII. század második felében mutatkoznak. A festett famennyezet és berendezések szempontjából nagyon jelentős ez az időszak, mert ekkor lendült fel a középkori hagyományokon alapuló, népies jellegű faépítészet. Azokban a falvakban, ahol középkori templom nem volt, vagy ahol az elpuszult épület végleg használhatatlanná vált, ott nagy számban építettek fából templomokat. Legtöbb helyen a falu népének kellett saját erejéből templomát felépíteni. A protestánsoknak még a Habsburg királyok, mint katolikus uralkodók által támasztott nehézségeket is le kellett győzniök. A XIX. század végéig tömegével álltak falvainkban az ilyen középkori jellegű fatemplomok, amelyeknek építésmódja, de formája is középkori hagyományokat folytatott. Napjainkig csak két ilyen fatemplom maradt meg. - Beregben a tákosi és a Szatmári Erdőháton a mándi, melyet 1975-77 között betelepítettek a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba. A fa uralkodó szerepet játszik a templomok belső kialakításában, díszítésében és a középkor után ismét gyakorivá válik a belső terek sík famennyezettel való lefedése. A sík famennyezetek feltűnése és elterjedése a templomokban tehát nem szükségmegoldás, hanem tudatosuló ízléskülönbséget is jelez. A famennyezetek elterjedését elősegítette, hogy a török idők alatt igen sok középkori templom boltozata beomlott, melynek helyreállítására anyagi lehetőség sem volt és megfelelően képzett mester is hiányzott. A fatemplomokban pedig magától érthetően famennyezetet készítettek. A sík famennyezetek funkciója kettős: - a puritán egyszerűséggel kialakított meszelt falú tér dekoratív térlezáró dísze, - valamint a régi hagyomány szerint az építészeti tér értelmezője is. A hazai műemléki értékű festett famennyezetekkel és berendezésekkel a XVII. század közepétől kezdve találkozunk, de túlnyomó részben a XVIII. században és a XIX. század első felében készültek. A festett motívumok változatosak, de azonos helyről egy korszakból származó anyag rokonságot mutat. A festett asztalosmunkák elsősorban református templomokban találhatók. A katolikus templomokban kevés nyomuk maradt, mivel a katolikus egyház jobb anyagi helyzete, s a barokk stílus egyeduralma miatt az időálló kő- és tégla boltozatok kiszorították a templomokból a festett famennyezeteket. Néhány katolikus templomban azonban a mai napig megmaradt a festett famennyezet (Szentsimon, Nádújfalu). A festett famennyezeteket és berendezéseket a padsorok homlok- és oldallapjait, a papi székeket (Mózes székeket), a szószékeket, a hangvetőket és az úrasztalokat „festő asztalosok" készítették. Az asztalos mesterek túlnyomó részben céhekben dolgoztak egészen 1872-ig a céhrendszer eltörléséig. A festő asztalosok az ornamentális festés területére specializálták magukat és főleg ilyen munkákat vállaltak, egyaránt készítettek templomi mennyezetet és berendezést, valamint világi épületekbe bútorokat. A festett fa mennyezetek emlékanyagát szerkezeti és formai kialakítás szempontjából két részre oszthatjuk: - hosszúkás deszkasávokból álló, - kazettás famennyezetekre. A hosszú deszkasávokból álló famennyezetek középkori eredetűek, rajtuk az ornamentika sorokban, a deszkák hosszúkás alakját követve helyezkedik el. Ebben a rendszerben festették ki a rakacaszendi és a zubogyi református templomok famennyezetét.